A Téglás Gábor Elméleti Líceumban 2023. november 28-án rendeztük meg azt a rendhagyó irodalomórát, amelynek előadója Háy János volt. A József Attila-díjas író, költő gondolatébresztő előadását érdeklődve figyelték az eseményen résztvevő 9-12. osztályos középiskolás diákok.
Bonaventura atya nyitóbeszédével kezdődött a rendhagyó irodalomóra. A felszólalások sorát Demeter Katalin konzul asszony folytatta. Köszöntőjében örömmel beszélt az idei év több közös programjáról, így a „Kölcsey 200” évfordulója, a Madách emlékév programjai, a Petőfi bicentenáriumának közös eseményeiről, valamint az 1956-os események kolozsvári ünnepségének programjairól.
A rendhagyó irodalomóra Petőfi világának bemutatásával folytatódott, melynek során Háy János íróval, költővel Kun-Gazda Kinga-Viola magyar szakos tanárnő beszélgetett Petőfi költészetének értékeiről, időszerűségéről. Egy irodalmi alkotás születésének körülményeiről a meghívott előadó így fogalmazott:
„...meg kell tanulni struktúrát komponálni, de ez csak a technikai része. Valami érzelmi ráhatás kell, amit ihletnek nevezünk ugye a görögök óta és az ihlet löki meg ezt az egész dolgot....Kosztolányi azt mondta, hogy prózát írni az egy hétköznapi dolog, verset írni ünnepnap.”.
Petőfi költészetéről több érdekesség is elhangzott, amelyek új információkat tartalmaztak a hallgatóság számára:
„Petőfi első nagy szerelmi ciklusát úgy írta meg, beköltözött egy 15 éves halott kislány szobájába. Ott írt bent a szobában. A temető és a szoba között korzózott, hogy ihletet kapjon, hogy megérintse őt ez az érzelmi történet.”.
Petőfi szerelmi költészetéről elhangzott, hogy 8-10 év volt az a korszak, amelyben a költő alkotott. A rövid idő alatt alkotott versek a forradalom idején születtek és pályája a politikai költészetig jutott.
A polgárság és az újságírás kialakulása közepette azt hangsúlyozta, hogy „Petőfi az első olyan magyar költő, aki megszimatolja, milyen népszerűségre szert tenni, iszonyatosan híres volt...olyannyira volt híres népdalköltő, hogy az emberek egy jelentős része összekeverte a verseit a népdalokkal.”.
A magyarországi meghívott előadó beszélt a saját verseinek megalkotásáról így fogalmazott: „a kamaszkori versírás, amikor az ember az összes érzelmeit belepróbálja préselni egy versbe, úgy gondoltam, hogy véremet csorgatom a papírra...”, erős érzelmi állapotban írt verseinek keletkezési körülményeit is ismertette. Fontosnak tartotta, hogy az önmagunkról való gondolkodás mindennél fontosabb és a versek által tudjuk ezt megtenni.
A költőóriásról összefoglalóan így fogalmazott: „Petőfi az irodalmi anyanyelvünk, az első költő, akit mindenáron értünk.”.
Az esemény végén a diákok részéről is érkezett kérdés, ami arra vonatkozott, hogy mi határozza meg Petőfi kultuszát?
Háy szerint „minden nemzet lerakta a saját maga alapköltőjét...ezek a költők kezdtek először a modern világgal foglalkozni. A szerelemmel, mint lélektani folyamattal. Az élet végességével...Gondolkodásuk nagyon korszerű volt és nagyon a mai emberhez szóló volt, az ő szerepüket senki más nem tudja átvenni.”.
A záró gondolatok Petőfi és Arany barátságát taglalták. A költők levelezésének elemzését követően az előadó és a résztvevő diákok közös fotózásával ért véget a rendhagyó irodalomóra.
A rendezvény Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, Demeter Katalin konzul és Főcze Imre, Bonaventura atya jóvoltából valósulhatott meg. Az esemény előkészítését iskolánk magyartanárai, Kun-Gazda Kinga-Viola és Dulinszky Izabella-Erzsébet, valamint Virág Ádám dévai Petőfi-ösztöndíjas vállalták.
