Szüreti mulatság Beregrákoson
A udvart sárga lombbal borította be az ott álló két szép hársfa, alattuk pedig sürgés-forgás zajlott. Kukoricacsövekkel, szőlőfürtökkel, színes ágakkal, papírszallagokkal lett díszes a hely; s a vendégeket idős párt alakító rongybábuk üdvözölték. Egy nagy kék sátor, szőlődaráló és - prés, s ki tudja még mennyi eszköz várta sorát. Idén harmadik alkalommal rendeztük meg ebben a formában a mulatságot: a helyi egyház mellett nagy részt vállalt a teendőkből a Magyar Tannyelvű Általános Iskola tanári kara, a megszervezése viszont a Petőfi Program ösztöndíjasának feladata. Az idei évben így engem ért ez a megtiszteltetés. Rengeteg segítséget kaptam hozzá, és ezzel a teendőmmel - örömömre - közelebbről megismerhettem a helyi közösséget.
Reggel szekereken indultunk neki a falunak, a Komótos együttes tagjainak zenei kíséretével énekszóval hívogattuk a településen élőket a Parókia udvarára a mulatságra. Kajdanóban még egy szekér csatlakozott hozzánk az ottani "vasárnapi iskolába" járó gyerekekkel. Visszaérve, elpilledve finom szendvicsekkel, házi süteményekkel, s meleg teával töltekeztünk fel, hogy újult erővel megtanuljunk két nagydobronyi éneket, majd élménypedagógusaink vezetésével egy izgalmas, kincskeresős csapatjátékban vehessünk részt. Mindeközben nem csak a bográcsos készült el, hanem az eső is eleredt, ezért a sátor védelmébe húzódva elfogyasztottuk a késői ebédet, s friss musttal öblítettük le. A napot élénk hangulatú moldvai táncház zárta, melyben a táncot a Budapestről érkező Molnár Előddel tanítottuk.
Ez az élményekkel, énekkel, játékkal, tánccal, finomságokkal teli nap jó lehetőség volt a megszokott kereteken kívüli tanulásra, de legfőképpen a találkozásra nem csak a gyerekeknek egymással, de velünk felnőttekkel is, és nem utolsó sorban a nap megszervezésében és kivitelezésében résztvevő felnőtteknek, nekünk egymással. Hálás vagyok mindenkinek, aki - akár csak a jelenlétével is - hozzátett ehhez az eseményhez!
