Séta a Magyar Házban – beszélgetés Tamás Péterrel, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljával, a Várbástya Egyesület elnökével
2025. október 24-31.
Az interjút készítette: György Anna, a Magyarország Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa a Várbástya Egyesületnél
- György Anna:
Itt állunk Temesváron, a Forradalom útján, a város szívében, egy különösen fontos helyszín előtt Tamás Péterrel, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljával, a Várbástya Egyesület elnökével. Mit jelent a helyi magyarság számára ez az épület?
Tamás Péter:
A Magyar Ház a temesvári magyarság lelke. Szoktam is mondani: amikor visszakaptuk, valójában a közösség a saját lelkét kapta vissza. A ház története önmagában is regénybe illő: 1930-ban épült, közadakozásból, az itteni magyarok hitének és tenni akarásának köszönhetően. Számomra van egy személyes, családi vonatkozása is a dolognak: dédnagyapám, Osztie Andor volt annak idején az egyik kezdeményezője a Magyar Ház megépítésének, gyűjtések szervezője.
Az 1930-as években a Magyar Házat időnként betiltották, nehéz körülmények között ugyan, de egészen a kommunizmusig működött, amikor is államosították az épületet, magyarán elvették a magyar közösségtől, és évtizedeken át csak „megtűrt” szimbólum maradt. 1989-ig működhetett benne a „Szabad Szó” temesvári magyar napilap. A forradalmat követően bár a magyar újság szerkesztősége mellett az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség), a TEMISZ (Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet) is itt találtak otthont, továbbra is nehéz körülmények között, drága közköltséggel, megtűrt szerepben.
És aztán 2020-ban megtörtént a csoda – kilencven évvel az építés után visszavásárolhatta a Várbástya Egyesület azt, ami a sajátunk, a magyar közösségé volt.
Konkrétan a kérdésre, hogy mit jelent a helyi magyarság számára ez az épület a válasz: a lelki és szellemi dimenziókon túl a Magyar Házban működik jelenleg egy helyen a legtöbb magyar intézmény és szervezet, úgy, mint a temesvári magyar hetilap, az RMDSZ iroda, Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa, civil szervezetek irodái, kulturális és egyéb rendezvények színhelyei.
- György Anna:
Mesélne a visszavásárlás folyamatáról és a Magyar Kormány szerepéről?
Tamás Péter:
A ház visszavásárlása történelmi tett volt: 2019-ben Cristescu úr tulajdonában állt az épület, és vele folytattunk tárgyalásokat, majd miután megállapodtunk az árban, felterjesztettük az ügyet a Magyar Kormány felé.
A Magyar Kormány, illetve a Nemzetpolitikai Államtitkárság segítségével sikerült visszaszerezni az épületet. Ez a folyamat nemcsak jogi és pénzügyi teljesítmény, hanem a közösség hitének és kitartásának diadala is.
- György Anna:
Itt állunk a Forradalom körúton – mesélne egy kicsit az épületről? Hogyan néz ki most a Magyar Ház, milyen részei vannak?
Tamás Péter:
Amikor ma ránézünk, valójában két épületről beszélünk. A főépület, melyet mi A épületnek nevezünk 1930-ban épült Székely László tervei alapján. Ehhez kapcsolódik merőlegesen a hátsó, kétemeletes B épület, amelyet a hatvanas években húztak fel.
A homlokzat ma újra régi pompájában tündököl. A vásárlás után annyi pénzünk maradt, hogy teljesen felújítsuk a külsőt. Ha megnézné valaki a régi, poros, megfakult képeket, és összevetné a maival, ég és föld a különbség. A kőfaragások, a díszítések újra életre keltek, a nyílászárók is mind kicserélve a gyergyói mesterek munkájának köszönhetően.
- György Anna:
Akkor induljunk is befelé: sétáljunk végig a házon! Hol kezdjük a sétát?
Tamás Péter:
A földszinten lépünk be, és egy rövid lépcsőzés után a tágas előtérbe érkezünk – ez régen is így volt: a kapus fülkétől két irányba lehet menni. Jobbra elsőként az Értéktár Egyesület helyisége található, amely egyesület fontossága felbecsülhetetlen: történelmi magyar személyiségek, jelentős sírhelyek, műemlékek felkutatása és gondozása, könyvkiadás kapcsolódik az egyesülethez, minden, ami bánsági magyar értéket képvisel, megvizsgáltatik, és kifejezésre jut ezáltal.
Az Értéktár után az RMDSZ irodája következik, amely a magyar állampolgársági kérelmek jóváhagyásának temesvári színhelye: a Kolozsvári Főkonzulátus munkatársai havonta érkeznek a Magyar Házba ügyintézésre.
Megemlítendő, hogy örömünkre Molnár András ügyvéd úr személyében van Temesvárnak magyar képviselője a Bukaresti Országgyűlésben.
A kapus fülkétől bal kézre eső folyosón számos iroda kapott helyet: Magyarország Temesvári Tiszteletbeli Konzulátusa, egy ügyvédi iroda, illetve helyi cégek bérlik.
A földszint hátsó részén egy vendégszoba is kialakításra került saját fürdőszobával, valamint egy kis magyar bolt, ahol hagyományos magyar termékeket lehetett kapni, és ahol jelenleg a Közéleti Kávéház beszélgetéssorozat eseményei zajlanak.
- György Anna:
És ha tovább haladunk az emeletekre?
Tamás Péter:
Az első emelet mindig is különleges volt: ez mindig is egy magyar emelet volt. A kommunizmus idején itt működött a Temesvári Szabad Szó, a későbbi Új Szó szerkesztősége, majd az RMDSZ, a TEMISZ és a Kisgazdák Egyesületének irodái.
Most új rendeltetést kap, illetve az egykorit visszaszerzi, rendezvényemelet lesz: egy nagy, százötven négyzetméteres bálterem, hozzá előtér, konyha, mellékhelyiségek és egy kisebb öltöző. Ide tervezzük a jövőben a közösségi eseményeket, színházi előadásokat, bálokat.
A második és harmadik emeleten kisebb helyiségek vannak, ahol délutáni iskolák, nyelvtanfolyamok és továbbképzések zajlanak. Ezek bérbeadásából próbáljuk fedezni a ház fenntartását – bár az évi negyvenezer eurós ingatlanadó mellett ez roppant nehéz feladat.
Megemlítendő, hogy a harmadik emeleten pályázat segítségével tataroztunk, egy ifjúsági segítő központ kialakításával.
- György Anna:
És mi a helyzet az alagsorral? Úgy tudom, ott is jelentős változások történtek.
Tamás Péter:
Igen, most ezt is újraélesztjük, itt is egy „zenei próbaterem-pályázat” segítségével hoztuk rendbe az alagsort.
Ugyancsak az alagsorban, szeretnénk egy igazi magyar bisztrót, ahol gőzölgő főzelékeket, sült kolbászt vagy jóféle tökfőzeléket lehet enni – otthonos, magyaros ízeket.
Az alagsor végében lesz a kazánház is, de ez már a jövő energetikai korszerűsítésének része: sikerült egy energetikai pályázatot nyernünk napelemek és hőszivattyúrendszer telepítésére, hogy csökkentsük a közköltségeket.
- György Anna:
Meséljen kérem egy kicsit a B (hátsó) épületről is!
Tamás Péter:
A B épület kétemeletes, és elsősorban a temesvári magyar szervezetek otthona.
A felső emelet első részében egy multifunkcionális kulturális terem működik – ez lett az elmúlt évek egyik központi helyszíne. A multifunkcionális teremben a magyar állampolgársághoz kapcsolódó ünnepélyes eskütételekre kerül sor minden hónapban. Ez a folyamat mélyen összekapcsolja a ház jelenét a közösség életével: minden eskütétel emlékezetes esemény, a magyar identitás ünnepe. A terem szerepe azonban túlmutat ezen: konferenciák, előadások, kóruspróbák, filmvetítések, borkóstolók, improvizációs estek, irodalmi estek, nem utolsósorban pedig TEMISZ játékestek is zajlanak itt.
A felső emelet hátsó részében működik a Heti Új Szó, a Szórvány Alapítvány, a Várbástya Egyesület, a TEMISZ és a Kisgazdák Egyesülete is. Van itt tárgyalóterem, közösségi terem, ahol a kisebb szervezetek összegyűlhetnek, tanácskozhatnak.
A B épület alsó szintjén most zajlik a Farkas László Terem felújítása, amelyet három éve elhunyt barátunk, a kiváló temesvári gitáros emlékére neveztünk el. Ide nagyobb koncerteket, táncházakat és zenei eseményeket tervezünk. Képzeljük el, ahogy este a régi falak fényében magyar filmeket nézünk vagy zenélünk! Azt szeretnénk, ha nemcsak rendezvényeken, hanem hétköznapokon is találkoznának itt az emberek. Ennek a teremnek a tatarozása szintén egy Várbástya Egyesület által megnyert pályázat segítségével valósulhat meg.
A B épület alsó, hátsó részében a Szórvány Alapítvány képzési központ pályázatot nyert, így az ottani helyiségekben képzések, konferenciák, tárgyalások folytatódnak majd.
Ha innen kisétálunk az udvarra, elénk tárul a két épület egymásra merőleges formája – mintha a múlt és a jelen szó szerint összeérne.
- György Anna:
Innen az udvarról nézve a ház már egészen más arcát mutatja. Milyen terveik vannak ezzel az udvarral?
Tamás Péter:
A B épület mögött kialakult egy zöld, pázsitos rész virágokkal, mely a Szórvány Alapítvány egy közösségi kert pályázata alapján valósul meg.
Ha már a friss levegőn vagyunk, megemlítem, hogy a Várbástya Egyesület idén harmadszorra szervezte meg a Bartók Béla kerékpártúrát. A kétnapos rendezvény a Temesvár-Szeged és Szeged-Temesvár útvonalon a Várbástya Egyesült által elnyert pályázati támogatás keretében valósult meg 2025. június 1-jén és 2-án, nagy büszkeségünkre.
- György Anna:
Ez remekül hangzik! A következő kerékpártúrához én is tervezek csatlakozni. Amikor megérkeztem Temesvárra, az lepett meg leginkább, hogy annyi sok magyar program van, hogy nehéz is mindre eljutni. Ön hogyan látja: kielégítő az együttműködés a szervezetek között?
Tamás Péter:
Jó kérdés. Szerintem jó az együttműködés: az itteni magyar közösség sokszínű – van történelmi egyház, kulturális egyesület, diák- és ifjúsági szervezet, civil kezdeményezés. Nagyon erős az összefogás, kiemelném itt a Temesvári Magyar Napokat, melyet idén immáron tizedszerre szervezett meg a Várbástya Egyesület.
A Magyar Ház – bár a kommunikáció tekintetében javítani kellene –, erősíteni szeretné az összefogást nemcsak fizikai értelemben, hanem szimbolikusan is: hogy tudjuk egymásról, mit csinálunk, és hogy együtt alakítsuk a város magyar arculatát.
- György Anna:
Ez nagyszerűen hangzik! És mit gondol, hogyan lehet a fiatalokat is jobban bevonni? Sokan elhagyják szülővárosukat, főleg az egyetemi évek kapcsán.
Tamás Péter:
Ez az egyik legnagyobb kihívás: a fiatalokat nem lehet csak nosztalgiával megszólítani, nekik élmény kell, tér, lehetőség – ezért fontos például, hogy legyenek alkotói terek: zenekari próbaterem, kávézósarkok, ahol dolgozni is lehet vagy csak beszélgetni. A TEMISZ például rengeteg programot hoz ide: filmklubot, társas esteket, jótékonysági akciókat – ők azok, akik miatt a ház esténként is világít. Szerintem ez a kulcs: ha van olyan hely, ahol jól tudják érezni magukat és közösségi élményt is nyújt, akkor itt maradnak.
- György Anna:
És mit tapasztal: a város vagy akár a román közösség hogyan viszonyul a Magyar Házhoz?
Tamás Péter:
Nagyon érdekes folyamat. Az elején voltak előítéletek – sokan nem értették, miért kell „külön magyar ház”, de reméljük, hogy a Magyar Ház hídszerepet fog játszani és átjön az üzenet, hogy ez nem bezárkózásról szól, hanem a nyitottságról.
Jó lenne, ha a román kulturális élet képviselői is eljönnének hozzánk – és meglepődhetnének, milyen gazdag a mi világunk.
Mostanra inkább azt érzem, hogy a Magyar Ház a város kulturális térképének is része lesz.
- György Anna:
Amikor beléptem, rögtön megcsapott az az érzés, hogy itt minden falnak története van. Önnek melyik a legkedvesebb személyes emléke innen?
Tamás Péter:
Talán az a nap, amikor újra miénk lett a ház. Egyszerre volt öröm és felelősség. Emlékszem: kint tartottuk az avatót a ház előtt – velünk volt néhai Potápi Árpád János, az akkori nemzetpolitikai államtitkár úr, akinek a segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, Temesvár polgármestere, Dominic Fritz úr is, továbbá Tőkés László református püspök úr, valamint a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei tartottak előadást. Kint az utcán több száz temesvári magyar részvételével került sor a rendezvényre, együtt hallgattuk meg a felemelő beszédeket, ezt követően pedig végre ünnepélyesen bevonulhattunk a Magyar Házba, hogy közösen elfogyasszuk az ünnepi tortát.
- György Anna:
A Magyar Ház múltja és jelene után hadd kérdezzem a jövőről! Hogyan látja, mi lesz a következő lépés?
Tamás Péter:
A célunk, hogy élő kulturális központtá váljon a ház. Most dolgozunk egy hosszabb távú fejlesztési terven. Fontos, hogy a ház ne csak falakat, hanem történeteket is őrizzen – hiszen ezekből épül a jövő. Ha minden jól megy, pár éven belül itt lesz Temesvár egyik legaktívabb közösségi központja.
- György Anna:
A végén hadd kérdezzem meg: mit jelent Ön szerint a Magyar Ház ma a temesvári magyarságnak?
Tamás Péter:
Azt, hogy van szívünk.
Ez az épület a hit és a kitartás szimbóluma: itt működik valamennyi intézményünk és szervezetünk. Sok fontos magyar intézmény van Temesváron – a szintén Székely László tervezte Bartók Béla Elméleti Líceum és a Temesvári Piarista Gimnázium vagy a Makovecz Imre tervei alapján épült lenyűgöző Új Ezredév Református Központ temploma –, de a Magyar Ház az, ami a lelkünket őrzi.
A magyar közösség itt nem csak programokat szervez: itt él. Itt beszélünk magyarul, itt dolgozunk, itt nevetünk és emlékezünk. A Magyar Ház a temesvári magyarság lelke, és most már újra a saját otthonunk.
Külön köszönet jár az itt dolgozó lelkes, áldozatkész emberek munkájáért, akik a temesvári magyarság ügyét a szívükön viselik – olyan sokan vannak, hogy szinte lehetetlen felsorolni, de had emeljem ki név szerint a Várbástya Egyesület elnökségét: Kása Zsolt ügyvezetőt, Metz Rita, Erdei Ildikó és Sütő-Udvari Magda elnökségi tagokat, illetve jómagam, az elnök munkáját; továbbá Kovács Katalin pályázatírót, Makkai Zoltánt, a Heti Új Szó főszerkesztőjét, Elekes Antal mindenesünket, egészen a segítőkész kapus bácsi jelenlétéig. Külön köszönet azért, hogy a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság segítségével a Petőfi Sándor Program keretében egy ösztöndíjasa, jelen esetben Ön is segíti munkájával a Várbástya Egyesületet.
- György Anna:
Ahogy végigsétálunk, látni, mennyi munka, hit és szeretet van minden részletben.
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnia, mit jelent az Ön számára a Magyar Ház, mit mondana?
Tamás Péter:
Azt, hogy itt minden kőben benne van valaki álma és munkája. És ha az álmainkat őrizzük, akkor mi magunk sem veszünk el.
