Népzeneoktatási programok a szórványban
A PSP-ben végzett munkánk során meggyőződhettünk arról, hogy népzene és néptánc hatékony eszköze a közösségépítésnek, kivált a szórványban élő magyarság körében. Nyári, népművészeti táborokban már folytattunk hasonló tevékenységeket, de célunk az volt, hogy az évközi találkozásokat is szaporítsuk. Különösen fontos ez a hangszeroktatás terén, mivel a rendszeres iránymutatás, és a tanár-diák kapcsolat erősítése az, amely a komoly fejlődés alapja lehet. A Csoóri Sándor Alap támogatásával lehetőség nyílott a magyar nyelvterület két peremvidékén, Moldvában és Szlavóniában is népzeneoktatási programot szervezni.
Pusztina (Moldva) és Vukovár (Szlavónia) látképe
A Tázló folyó előterében magasodó dombháton őrként áll Moldva egyetlen Szent István oltalmában álló egyháza, Pusztina temploma, melynek közelében a 2006-ban felépült a Magyar Ház. Ez az intézmény nem csak a rendszeres magyar oktatás helyszíne, de számos kulturális, közösségi rendezvényé is. Magyartanárként itt szolgált Bódi Viktória is, aki a Lajta-Szeret Egyesület pusztinai tevékenységeinek az elindítója. A népzeneoktatást tömbösítve, az őszi és téli iskolai szünetre terveztük azzal a céllal, hogy a tartalmas oktatási programot élményekben gazdag, szabadidős programként éljék meg a pusztinai gyermekek. Az elgondolás lényege, hogy komplex ismeretátadással és kiegészítő programokkal teremtsük meg a jó hangulatot a résztvevők számára, ezáltal is közelebb hozva őket a népzenéhez, a népi hangszerekhez.
Pusztinában a népdaléneklésnek erős hagyománya van, de a népi hangszerek oktatása sem új keletű dolog. Volt már zenésztanára is a falunak és az Óbudai Népzenei Iskola is minden nyáron zenésztábort szervez itt. Ami azonban előrelépést jelent, az a tanévközi alkalmak megszervezése és a rendszeres, visszatérő tanár-diák kapcsolat kialakítása. Hosszabb távon célunk az is, hogy a felnövő zenésztanítványok idővel a tanításba is bekapcsolódjanak, ahogyan a népdaléneklés terén több példát is láttunk erre.
Ha képzeletünkben nem keleten, hanem délen érjük el a magyar nyelvterület peremvidékét, akkor sok tekintetben hasonló helyzettel találkozunk. A szlavóniai magyar települések hasonlóan archaikus nyelvi állapotokat őrizek. Sajnálatos módon a felnövő generációk kötődése a magyar nyelvhez is Moldvához hasonló képet mutat, ám a népzeneoktatás ebben a régióban merőben új jelenség. Ugyanakkor ez nem csak Szlavóniára igaz, hanem az erősebb magyarsággal bíró Szomszédos Drávaszögre is, ahol az oktatási programunkkal összekapcsolva rendeztük meg a horvátországi magyarság első, a szó valódi értelmében vett TÁNCHÁZÁT is, a Pécsi Tenkes Zenekar közreműködésével. A Lajta-Szeret Egyesület két tagja is töltötte a KCSP/PSP ösztöndíjas szolgálatát ezen a vidéken, így a kapcsolatok adottak voltak, a fogadókészség nem csupán nagy, de nagyon szívélyes is volt.
A Vukovári Magyarok Egyesülete minden feltételét biztosította annak, hogy a népzeneoktatás elindításához szükséges első, igényfelmérő alkalom sikeresen megtörténhessen. Egy hangszerbemutató koncertet követően, különböző generációk ismerkedhettek meg külön-külön foglalkozások keretében a vonós, pengetős és fúvós népi hangszerekkel. Miután a hangulat is kezdett oldódni, az oktatás végeztével az ének és a tánc vette át a főszerepet.
A tanév végéig további öt tömbösített népzeneoktatási program várja a vukovári és a szlavóniai magyar falvak diákjait és más érdeklődőit, melyeket minden alkalommal táncházzal zárunk.
