Prof. Navracsics Judit előadása Prágában
Valamennyi két- illetve többnyelvű és többkultúrájú környezetben – legyen az multikulturális nagyváros, történelmi kisebbség, diaszpóra vagy szórvány – , így Prágában is felvetődnek ezek a kérdések, hiszen annak a helynek a beszélői az esetek többségében bilingválisak. Az megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a nyelvtudás nagy érték úgy a társas kapcsolatok szintjén, mint a munkaerőpiacon is. De mikor érdemes elkezdeni a második, harmadik stb. nyelvet tanulni, arról megoszlanak a vélemények. A mondás azt tartja, ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Valóban több identitásunk van több nyelv és kultúra ismerete által? Ezen problémák útvesztőjében igyekezett a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének Prágai Helyi Egyesülete és az Iglice Egylet egy kis segítséget nyújtani a prágai illetve a Prága vonzáskörzetében élő magyaroknak, ezért meghívta Prof. Navracsics Juditot, a veszprémi Pannon Egyetem megbízott dékánját, intézetigazgató egyetemi tanárt, akinek a kétnyelvűség a kutatási területe, hogy adjon elő a többnyelvűségről, ossza meg velünk, mi a tudomány legújabb állása ezekről a kérdésekről.
2019. május 13-án, hétfő este nemcsak kisgyerekes szülőkkel és nagyszülőkkel telt meg a Kisebbségek Házának (Dům národnostních menšin) nagyterme, hanem olyan fiatal felnőttek és diákok is érkeztek, akiket érdekel a nyelvészet. Navracsics Judit professzorasszony előadásának kezdetén a kétnyelvűségről szóló tévhitekről beszélt. Tudniillik míg például a déli féltekén teljesen természetes dolog a kétnyelvűség, az öreg kontinensen elég sokáig uralkodott az a nézet, hogy a gyerekkori neurotikus jelenségeket vagy a beszédhibákat a kétnyelvű környezet okozza – például ha a szülők két különböző nyelven beszélnek a gyerekhez. Vagy az a kétnyelvű, aki tökéletesen beszéli mindkét nyelvet, és/vagy már gyerekkorától fogva beszél két nyelvet méghozzá akcentus nélkül és ezekhez hasonlók.
Az előadás során megtudtuk, hogy a korai kétnyelvűség egyáltalán nincs kárára a gyereknek, hiszen az bármelyik nyelvet képes megtanulni, az agya hatalmas kapacitással bír, és ha megfelelő módon támogatja a környezete, akár három nyelvet is képes egy időben elsajátítani. A megkésett beszédfejlődés az egynyelvűeknél is előfordulhat, ezért fontos, hogy adjunk időt az illetőnek, hogy rendezhesse a saját gondolatait.
Ugyanúgy mítosz az is, hogy két nyelvet tökéletesen beszélünk. Sőt: egy nyelvet sem tudunk tökéletesen, még az anyanyelvünk minden rétegét, nyelvjárását, szakkifejezéseit sem. A kétnyelvű embert a gátfutóhoz hasonlította a tanárnő: a bilingvális ember nem két egynyelvű összege, nem szinkrontolmács vagy fordító, hiszen megoszlik a nyelvi teljesítménye, teljesen természetes az, hogy egy-egy téma más nyelvhez kötődhet a nyelvtudásában. Ugyanúgy az akcentus sem meghatározó, hanem gyakran fáradtsági szinthez köthető.
A nyelvtanulás főként motiváció kérdése ahogy felnőttkorban, úgy gyerekkorban is, ezért fontos, hogy a szülők következetesek legyenek vele, de ugyanúgy fontos a család, illetve a környezetének az adott nyelvhez, nyelvekhez való viszonyulása, a nyelvhasználat minősége és mennyisége is.
Nagyon nehezen definiálható magának az identitásnak a fogalma. Navracsics Judit és a szakirodalom szerint is főként maga az egyén dönti el, hova is kötődik. Az identitásnak van egy publikus és egy magán része is, melyet nagy részben befolyásol a környezete.
A prezentációt követően kérdéseket tehetett fel a hallgatóság, így beszélgetőestté alakult az alkalom. A közönség soraiból olyan sok kérdés érkezett, hogy a 18.30-kor kezdődő előadás csaknem 22 óráig tartott. Bízunk benne, hogy valamennyien választ kaptak a kérdéseikre, vagy legalább egy kis útmutatót, melyet tudnak majd alkalmazni a saját életükben.
E sorok írója azt a „következtetést” vonta le az elhangzottakból, hogy főként rajtunk, felnőtteken múlik, mennyire fogja érdekesnek és vonzónak tartani a gyermek az általunk beszélt nyelvet és az ahhoz köthető kultúrát. Fontos, hogy türelmesek legyünk a nyelvtanulóval, támogassuk és motiváljuk a nyelvelsajátítás folyamatában. Legyünk olyan példák, hogy a gyerekeink számára fontos legyen a magyar nyelv, és otthonosan mozogjanak a magyar kultúrában!
