Részvétel a kóbori önkéntes tűzoltó egyesület gyakorlatán
Tűzoltó kiképzés a kóbori franciával
„Kóbor igen híres város, ha nem esik, úgy is sáros” - tartja a helybeli mondás. Valóban, az egykori Szászföld geometriai középpontjában fekvő, mára mindössze kétszáz fősre apadt, harmadrészt magyarok lakta, aprócska zsákfalu kevés perspektívát kínál a fiataloknak és a munkaképes korosztálynak. Aki teheti, nyugaton keresi boldogulását. A faluban szinte kizárólag csak gyermekek és idősek élnek, a 20 és 60 év közötti nemzedékek teljesen hiányoznak. Akárcsak korábban, háború idején.
Akkor mégis mi vesz rá egy született franciát vagy németet, hogy Kóborba költözzön? A választ maguk a kóboriak sem tudják pontosan, mindenesetre a francia Ivor mintegy másfél évtizede itt él, a német Michael és párja pedig néhány éve költözött Kóborba Németországból. Mindegyiküknek négy gyermeke van. Ivor több házat megvásárolt és rendbe hozott a falu csendes, felső végében és szüntelenül a helyi életkörülmények javításán dolgozik.
Nyaranta nyugati fiatalokat lát vendégül birtokán, akiket bevezet a falusi élet minden szépségébe és nehézségébe. Rendszeresen összegyűjti az eldobált szemetet és műanyag palackokat az árokpartról, és ha mindez még nem volna elég, önkéntes tűzoltó egyesületet alapított, amely Kóbor és a környező települések segítségére siet, ha baj van. Különösen fontos ez egy olyan faluban, melynek történetét mindmáig meghatározza az 1802-ben történt erős földrengés és a nyomában kialakult tűzvész.
Az ugyancsak kóbori illetőségű informatikus, a német Michael (akinek párja a szintén német, Christina, evangélikus lelkész hölgy) meghívására részt vettem a kóbori önkéntes tűzoltó egyesület gyakorlatán. Azt próbáltuk ki, mennyi idő alatt érünk át rohamtempóban Kóborból a szomszédos Zsiberkre, majd a két falu közötti erdőben oltási gyakorlatot tartottunk többször is, időre. Dolgunk végeztével visszatértünk Kóborba, ahol kitisztítottuk az újonnan leaszfaltozott út alatti csatornát, melyet alig pár nappal elkészülte után máris eltömített a hátrahagyott építési törmelék.
Hasonló civil kezdeményezések sokat segíthetnek a magukra hagyott falvak lakosságának másutt is. Köszönjük Ivor, köszönjük Michael!
