„Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik..” (népköltés)
Erre az alkalomra mindenki mezőségi népviseletbe öltözött. A férfiak kalapjára árvalányhaj és bokréta került, míg az asszonyok és lányok felvették a legszebb ünnepi hímzett vagy varrottas lájbit, vagyis a mellénykét, és a csipkés alsószoknya és rakott szoknya fölé a díszes kötő került.
A vicei gyermekházban az asszonyok elkészítették a jellegzetes farsangi ételt, a húsos és a málékásás káposztát. A faluból jövő asszonyok hozták a mulatságra a tésztát és a kastyuban, vagyis a kosárkában az elmaradhatatlan pánkot. A férfiak nótás jókedvvel jöttek, míg a talpalávalót a Vicei Hagyományőrző Zenészek húzták.
A farsangot megelőző hetekben esténként a gyermekház adott helyet a Fonónak. Hamvazószerdát megelőzően utolsó alkalommal a farsangi mulatságon fontak és nótáztak a fonóba járó vicei asszonyok.
“Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!
Aki itt van, haza ne
menjen,
aki nincs itt,
az is megjelenjen!”
A csicsókersztúri Szent Anna gyermekház, és a vicei gyermekház fiataljai maskarás télűző műsorral készültek a mulatságra. Vidám, tréfás versek hangzottak el, és házaló maskarás jeleneteket mutattak be.
De az idősebbek is öltöttek magukra maskarát, volt aki cigány asszonyként árulta a portékáját, vagy jósolt a kíváncsiaknak.
“Ha igazán nem járod,
száradjon el a lábod!”
A mezőségi táncokat, a “Hét lépést”, a csárdást a falu apraja-nagyja járta. Az asszonyok körtáncot roptak vidám dalokat énekelve. A férfiak összekapaszkodtak, és “hallgató” bús nótákat daloltak: “Ej, ha magyar nótát hallok, darabokra szakad a szívem”.
A farsangi mulatság végeztével éjszaka a hazafelé menők végig dalolták, a falut. Sehogy se akart véget érni a nótás est.
Még most, napokkal később is jó szívvel emlegetik a faluban a farsangi vigasságot, mely nagyon nagy örömet szerzett mindenkinek.
A viceiek a tavasz közeledtével várják a folytatást, a közös összejövetelre, táncra, nótázásra.
