,,A Bibliát vissza kell helyezni méltó helyére, az emberek kezébe és szívébe, azáltal, hogy napi használatra buzdítjuk híveinket.” – közölte Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye esperese. Ezzel a céllal hozták el Nagykárolyból a Brassói Református Egyházmegyébe a Szentírást. A Brassói Református Egyházmegye 23 közigazgatási megye területén fekszik, többnyire a Kárpátkanyaron kívül lévő településeken. A vándorbibliát január elején bocsátották útjára, Nagykárolyból legelőször Alsórákosra vitték, ahonnan ábécé sorrendben haladt végig, összesen 38 református gyülekezethez eljutva, a közösségek pedig ebből az alkalomból különböző eseményeket szerveztek.
„A Biblia újrahonosítására lenne szükség” – mondta Szegedi László esperes úr. És mit jelent ez? Mikor meghallottam ezt a mondatot, rögtön megértettem mire gondol. Ma a szentírás porfogóként fekszik valamelyik polcon, ahonnan néha levesszük, letöröljük, de kezünkben más módon nem forgatjuk azt. Pedig ez az a könyv, melyben mindenki találhat olyan igét, amely közel áll a szívéhez, és minden élethelyzetünkben szolgáltat igét, szolgáltat üzenetet Istentől. Mindenkinek van az életében a Szentíráshoz kapcsolódó emléke, a gyermekeknek a vallásórákon, vasárnapi iskolában, a vakációs bibliahéten megtanult aranymondások, a konfirmációra való készülés alatt megtanult igeszakaszok, de ott van a házasságkötéskor, gyermekünk keresztelésekor, hitben való nevelésekor, és folytathatnám a sort. Miért űzzük akkor a szószékre a Bibliát, miért tekintünk rá úgy, mint egy egyszer elolvasott, elfelejtett könyvre, mely jól mutat a könyvgyűjteményünkben? És ne felejtsük el, hogy ez volt az a könyv, melyet régen tényleg nem forgathattak, nem olvashattak a hétköznapi emberek. Oly nagy munka árán fordították anyanyelvünkre, és adták számunkra is elérhetővé, érthetővé, közelivé.
Egy kincs érkezett hozzánk, az első magyar nyelvű biblia, mely hungarikum, egyház történeti emlék, nyomdaipari kuriózum, a hazai nyomdászat csúcsteljesítménye a 16. századból. Ez a könyv a legrégibb fennmaradt, teljes szövegű, magyar nyelvre lefordított Szentírás. A fordítást irányító gönci lelkipásztorról, Károlyi (Károli) Gáspárról Károlyi - Bibliának is nevezik. A nyomtatás fáradtságos munkáját Vizsolyban a lengyel Mantskovits Bálint végezte. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi család Biblia-szeretetét és a magyar kultúra támogatásával későbbi generációk számára példaként szolgált.
Károli Gáspár nem csupán fordítója, hanem egyben gondozója, szerkesztője, kiadója is volt ennek a Bibliának. Így ír erről a munkáról: „Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását.” Abban az időben nem kis anyagi erőre és erkölcsi tekintélyre volt szükség a Biblia kiadásához. A nyomdát a főúri pártfogók megfelelő módon felszerelték, Németalföldről újabb betűkészlettel egészítették ki, a papírt pedig Lengyelországból hozták. És ez végképp megmagyarázza azt, hogy miért is Vizsolyt választották a nyomda felállítására (a község mellett kereskedelmi út vezetett Lengyelországba).
A Vizsolyi Biblia messze túlnő a református egyház keretein. Ezzel a munkával Károli maga is „Isten egyházára, minden keresztyén olvasóra" gondolt. Így ír elkészült munkájáról: „szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fordítás egyik kiemelkedő mérföldköve a magyar nyelv fejlődésének, megalapozója irodalmi nyelvünknek. Hogy a magyarság, a magyar nyelv minden viszontagság ellenére megmaradt „a magyar nép zivataros századaiban”, többek között a Vizsolyi Bibliának is köszönhetjük.
2017 januárjában Nagykárolyból indult a biblia, hisz Károli Gáspár, a Szentírás első teljes fordításának elkészítője itt született, és itt őrzik az általa fordított Biblia reprint kiadását.
December van, elértünk a V betűhöz és hozzánk, Vízaknára is megérkezett a vándorbiblia. Szentágotáról Kozma Endre tiszteletes úr presbitériumi kísérettel hozta át, majd ünnepi istentiszteleten hirdetett igét, melyet szeretetvendégség követett.
Kozma Endre tiszteletes úr elmondta, a Biblia elindult. Elindult gyülekezetből gyülekezetbe, de vajon ott van-e a mi életünk útján? Ott van-e a hétköznapjainkban, ott van-e a szívünkben Isten igéje? Ha nincs, akkor itt az alkalom, hogy újra befogadjuk, közel engedjük magunkhoz Istent, ezt pedig úgy tudjuk, hogy meghallgatjuk hozzánk intézett szavait, s mindezt a Szentírás olvasása által tudjuk igazán.
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 2 Timóteus 3:16-17
A Bibliát egy vendégkönyv is kíséri, amelybe bárki, akinél a Biblia megfordul, leírhatja az igéhez kötődő emlékeit, élményeit. A vendégkönyv a Bibliával együtt fog 52 hetes útja után visszakerülni Nagykárolyba, ahol a reformációi jubileumi éve alkalmából egy múzeumot szeretnének nyitni. Ott pedig a Biblia mellett a vendégkönyv is otthonra talál majd, ahol hirdetni fogja, hogy az erdélyiek hogyan viszonyulnak a Szentíráshoz.
A vándorbibliát karácsony után visszük tovább utolsó állomáshelyére, Zernyestre.
És hogy kik a Biblia postásai? Nem a gyülekezetek lelkészei, hanem a presbitérium tagjai, a gyermekek, az ifjúság, a közösség bármelyik tagja küldötte lehet a bibliának. A vízaknai ünnepségen főgondnok a főgondnoknak adta át, jelezvén, hogy nem a lelkipásztoroknak kell egymás számára átadni Isten igéjét, hanem nekünk a közösség tagjainak is kezünkben kell vennünk, teljességgel kell azt olvasnunk, szívünkbe kell zárnunk és társainknak tovább kell azt adnunk.
Te is lehetsz postás! Legyen közös küldetésünk, hogy nemzetünk felfedezze, megismerje, lelki táplálékaként pedig nap, mint nap magához vegye a 21. században is lelki erőforrásunkat, Isten szavát: a Bibliát.
