Versecen jártam, ahol játékestet vezettem az ottani ösztöndíjas Varga Anett jóvoltából. A programot nagyon sokáig terveztem, mert tudtam, hogy alapvetően a felnőtt korosztály képviselői érkeznek és ennek a korosztálynak még nem tartottam ilyen foglalkozást. Azt sem tudtuk előre, hogy 10-en vagy 50-en érkeznek, mivel „ilyet még nem csinált itt senki, nem tudjuk milyen lesz a fogadtatás”. Sok játékot összeszedtem, minden eshetőséget igyekeztem figyelembe venni, hogy felkészülten várjam az érdeklődőket, hogy mindenki jól érezhesse magát. Előkészítettem az eszközöket, kinyomtattam a kártyákat és a cetliket, de természetesen az utolsó pillanatban jutott eszembe még egy, és még egy játék, ami jól sikerülhet, így indulás előtt még összeszedtem pár dolgot, ami kellhet.
A listáimról elfeledkezve indultam Versecre, de nem baj úgyis az lesz a legjobb, amit ott helyben találok ki, de szerencsére a nagy dobozom tele volt játékokkal, eszközökkel és kellékekkel, így minden eshetőségre fel voltam készülve.
Az esemény helyszínéül a Petőfi Sándor Kultúregyesület nagyterme szolgált, amit gyorsan átrendeztünk előkészülve a résztvevők érkezésére. Sokan eljöttek, akik közül néhányan nem is tudtak magyarul, ráadásul a korosztály is meglehetősen vegyes volt. Végre, a nagy izgalomban elkezdtünk játszani. Szerencsére Anett mentora, Virág Klára segített a fordításban és a játékok megértésében. A játékok jól sikerültek, a hangulat fokozódott.
Először banditák voltunk a Bumm című játékban, aztán idegsejtekké változtunk. Következő feladatban a játékosok csapatokban igyekeztek memorizálni körülbelül 40 tárgyat, hogy utána megnézzük vajon melyik csapat emlékszik a legtöbbre. Elérkeztünk az est végére, az elbúcsúzás pedig a világ számos nyelvén történt. Mókás volt hallgatni ahogy mindenki igyekezett kiejteni a kalapból kihúzott zulu, maori, navahó és még sok egyéb nép búcsúszavait.
Ezzel véget is ért az est, és legfőbb tapasztalatom: hogy minden jól sülhet el, ha a játékvezető is jól érzi magát. Érdekes este volt, sokat tanultam és megtapasztalhattam a verseci magyarok vendégszerető és igazán huncut humorát. Bízzunk a mihamarabbi folytatásban!
