Ki volt Szent László? Miért fontos ő a mai kornak, a mai kor emberének? Miért kell róla megemlékeznünk, történelmi tudásunkat felelevenítenünk, vagy hiányos tudásunkat kiegészítenünk? Hiszem, hogy a mai kifordult világunkban szükségünk van olyan példaképekre akár a környezetünkben élő, közösségükért sokat tevő emberek, tanítók, lelkészek közül, akár a magyar történelemből, akik utat mutatnak. Akik, felhívják a figyelmet arra, milyen fontos a keresztény értékrend megtalálása, életünkbe, mindennapjainkba iktatása.
„Mondják, soha nem volt Magyarországnak ilyen királya,
és földje sem volt oly termékeny utána.”
A Szent László-emlékév kapcsán megálmodtam egy történelemvetélkedőt, melynek célja a nemzeti öntudat és identitáserősítésen túl az volt, hogy játékos formában szerettessük meg a magyar történelmet a gyerekekkel.
A megmérettetést a Szeben megyei általános iskolás gyerekek számára hirdettünk meg két kategóriában. 1-4. és 5-8. osztályos diákokat vártunk erre a magyar történelmet megkedveltető napra. Összesen 7 csapat jelentkezett Medgyesről, Nagyszebenből és Vízaknáról.
Ez a vetélkedő rendhagyó módon igyekezett közelíteni a gyermekekhez és fiatalokhoz, segített, hogy ne hagyományosan, iskolapadban, évszámokat magolva tanuljunk történelmet. Mivel nagyon nehéz szórvány létben, megfelelő forrásanyagok, tankönyvek hiányában magyar történelmet tanítani, így összeállítottam egy összegző, leegyszerűsített nyelvezetű, mesés formában szerkesztett tananyagot. Igyekeztem úgy felépíteni, hogy szerethető, érdekes és értékes legyen, és elolvasása után tovább keresgéljenek majd a gyerekek a legendák és a történelmi tények után. Hisz fontos, hogy magyarságunkat, történelmünket, hagyományainkat ismerjük, úgy tudunk megmaradni magyarnak a szórványban.
A lovagkirályunk életére épülő verseny jó lehetőség volt közös történelemtanulásra, érdekes legendák megismerésére, a mondák világában való kalandozásra. Tartalmas időtöltésnek bizonyult és jelentős tudást adott a kicsik és felnőttek számára egyaránt.
A vetélkedőt a Református Templom Gyülekezeti Otthonában szerveztük meg. A megnyitón Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr köszöntője után én is üdvözöltem vendégeinket. Köszönetet mondtam együttműködőinknek: a Báthory István Általános Iskola igazgatójának, Szederjesi Györgynek, a Református Egyházközség lelkipásztorának, Székely Zoltán Mártonnak és a Katolikus Egyházközség plébánosának, Babota Tibornak. Olyan segítőket állítottak maguk mellé, mint Orosz Orsolya tanítónő, Pocan Ildikó, Seicean Ildikó és Foszner Korodi Ildikó tanárnők, valamint Csiki Szabolcs segédlelkész. A nagyszebeni csapatot Varró Margit tanítónő és Varró Sándor tiszteletes úr segítette. Az ő munkájukat pedig a gyermekek szülei támogatták, ami szintén nagyon fontos. Jól ismerjük Reményik Sándor szavait:
„Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
A magyar nyelv és identitás megőrzésében a szülők, a tanárok és a lelkészek együttműködő munkája sokat segít, támogatja a nemzeti öntudat és a magyarság megmaradását.
A köszöntés után megnyitottuk a Szent László történeti kiállítást, melyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság jóvoltából kaptunk erre az alkalomra. Szent László király, a hit bajnoka, a haza hőse című kiállítás a Szent László-év központi tárlata. 12 tablóból áll, melyek több témakör alapján mesélik el és foglalják össze Szent László életét. Bemutatják Közép-Európát Szent László idején, elmesélik, milyen küzdelmek, belső harcok, trónviszályok, pogánylázadások voltak. Bemutatják Lászlót, mint a mindig győztes hadvezért, a törvénykező lovagkirályt, vagy mint a hívő, jámbor, egyházépítő királyt. A kiállítás által megismerhetjük I. László király szenté avatását, a Szent László herma történetét, és elénk tárul miként tisztelték már uralkodása alatt és halála után, hogyan állítottak neki emléket Nagyváradon és az egész országban. A tárlat karácsonyig lesz megtekinthető a Gyülekezeti Otthonban.
A megnyitót követően két legendát néztünk meg közösen, a mesékkel kicsit ráhangolódtunk a játékos napra. A verseny két részből állt. A négy csapat a négy állomás felé indult, ahol forgószínpad-szerűen haladtak végig, és oldották meg a feladatokat. Az első állomáson képkirakó várta őket, a másodikon szókirakó okozott fejtörést, az azt követőn Árpád-házi királyokkal találkozhattak, a feladat pedig az uralkodásuk szerinti sorrendbe állításuk volt. A negyedik állomáson a királyokat egy rájuk igaz állítással kellett összepárosítaniuk. Utolsó feladatként Ki vagyok én? kártyákat kaptak, melyen egy képet láthattak, mellette az adott királyra jellemző szövegrésszel, az alapján pedig meg kellett fejteniük ki is látható a képen.
A másik három csapat egy játékpályán haladt végig velem, mely során 3 kérdésre kellett felelniük, a kérdéseket el lehetett rabolni egymástól, így még izgalmasabb versengés alakult ki. Emellett három feladatot kellett megoldani, melyek között volt kakukktojás keresés, volt Szent László legendát ábrázoló kép kiszínezése, és a legenda elmesélése, illetve volt a kisebbeknek hibakereső, a nagyobbaknak pedig szöveg kiegészítés.
A szünetet követően cseréltek a csapatok és azokra az állomásokra indultak, ahol még nem jártak. Majd miután megoldották a feladatokat, a verseny utolsó részeként kvíz kérdések vártak rájuk.
A nap folyamán csapatban kellett dolgozniuk. Úgy gondolom, nem lehet elég korán kezdeni a csapatban való tevékenykedés elsajátítását, megtanulását. Hisz azt is tanulni kell, sokszor nem egyszerű feladat, de fel kell ismerni, hogy csapatban dolgozva egyszerűbb, haladósabb és nagyobb élmény tud lenni a munka. Mi is, szervezők és felkészítők együtt dolgoztunk és közösen munkálkodtunk a rendezvény előkészítésében, ami hiszem, hogy ennek a programnak egy járulékos öröme volt számunkra.
Minden csapat nagyon ügyesen szerepelt. Látszott rajtuk, milyen lelkesen tanulták Szent László életét, a róla szóló legendákba a kisebbek és a nagyobbak egyaránt bele élték magukat.
A verseny után egy közös ebédre került sor, tiszteletes úr viccesen azt mondotta, Szent László pecsenyét fogyasztunk, Szent László füvével megszórva, persze nagy kacagás tört ki.
Ebéd után volt eredményhirdetés, nagyon szoros verseny alakult ki. Az 1-4. osztályos kategóriában kettő harmadik helyezést (medgyesi és vízaknai csapat) és kettő második helyezést (medgyesi és nagyszebeni csapat) is oszthattunk. Az első helyet az egyik vízaknai házigazda csapat vihette el. Az 5-8. osztályos kategóriában két medgyesi csapat indult, így első és második helyet osztottunk. Az oklevél mellett mindenki kapott egy értékes ajándékkönyvet, valamint egy Szent László kifestőt és Szent László király c. legenda mesekönyvecskét.
Büszke vagyok a versenyen szereplő gyerekekre. Hiszem, hogy minden csapat, gyermek és felkészítő egyaránt boldogan és elégedetten tért haza, egy szép, közös együtt töltött nap emlékét a szívébe zárva.
A Szerintetek mit üzenne ma Szent László nekünk? - kérdésre pedig sok nagyszerű válasz és gondolat született, a kedvenceim: „Szeressük Istent, aki megsegít minket. Védjük és szeressük egymást, a magyarokat. Imádkozzunk és Isten meghallgat minket. Bátran álljunk ki a magyarságunkért!”
Hogy vajon mit üzenne Szent László, nem tudjuk, de ezeket a tartalmas, szép gondolatokat tekinthetjük üzenetének és megfogadva azokat, tehetünk egymásért, népünkért, hittel és szeretettel.
„Tiszta hittel, erős kézzel!”
Fotó: Ferencz Klaudia, Petőfi Sándor Program ösztöndíjas, Medgyes
