Generációk találkozása

Néhány héttel ezelőtt egy drámafoglalkozás során, mely alkalommal ötleteket, terveket gyűjtöttünk a következő órák témáihoz, a gyermekek felvetették, hogy meglátogathatnánk az idős embereket a faluban, hiszen ez nagy örömet jelentene számukra. Több se kellett hozzá, nekiláttunk listát írni, ajándékokat készíteni, és két héttel később, hatalmas lelkesedéssel elindultunk az időseket felkeresni Vízaknán.

Még egy kis közösségen belül – mint amilyen Vízakna – is előfordulhat az, hogy nem érintkezik egymással két generáció: a legfiatalabbak és a legidősebbek. Amint túllépünk a nagyszülő-unoka kapcsolaton, az idősek és a gyermekek csak bizonyos ünnepek, közösségi események alkalmával találkoznak egymással, viszont ezek a rendezvények jellegükből adódóan sem alkalmasak arra, hogy itt a két generáció szoros, egymást kölcsönösen megismerő viszonyt alakítson ki egymással. Emiatt örvendetes és példás a vízaknai gyermekek lelkesedése, és odafigyelő, gondviselő magatartása a falubéli öreg generáció iránt. Az általános iskolás korosztályú vegyes csoporttal február elején döntöttük el, hogy meglátogatjuk a vízaknai bácsikat, néniket. Számukra képeslapokat készítettünk, és apróságokat csomagoltunk: mézet, teát, kekszet. Azóta a gyermekekkel minden szombat délutánunkat azzal töltjük, hogy felkeressük az időseket, átadjuk az apró ajándékcsomagot, és leülünk velük beszélgetni. Bámulatos látni, hogy a generációs szakadék ellenére, milyen kedves, emlékezetes beszélgetések folynak ezeken a délutánokon, melyek alkalmat adnak arra, hogy jobban megismerjék egymást, megosszák mindennapi problémáikat, gondjaikat, örömeiket.

Úgy vélem, ezeknek a délutánoknak jelentős közösségápoló szerepe van, ugyanis lehetővé teszi a két generáció közti tapasztalatcserét, valamint alkalmat teremt a gyerekek számára, hogy az idősek útmutatásait, tanácsait meghallgassák, tanuljanak belőle. Rendkívül fontos nevelési gyakorlat is ugyanakkor, hisz segíti a gyermekekben a közösségen belüli odafigyelő, gondviselő magatartás kialakulását.