2000-ben születtem Budapesten és azóta Budakeszin élek. Apai ágon erdélyi gyökerekkel rendelkezem, így gyerekkoromtól kezdve szorosan kapcsolódom a külhoni magyarság történetéhez. Nagyapám példája – aki sokat foglalkozott az erdélyi magyar közösségek támogatásával – megmutatta számomra, mennyire fontos a határon túli magyar közösségek megtartása és segítése.

2011-ben csatlakoztam a 336. Karácsony Sándor Cserkészcsapathoz. Az évek során segédőrsvezetőként, majd őrsvezetőként és segédtiszti képesítéssel vezetőként is szolgáltam. Különösen szívügyemmé vált a fiatal felnőttek közösségben tartása: 2021 óta rajvezetőtársammal vezetjük a Kőrösi Csoma Sándor vándor rajt, amely az egyetemista korosztálynak nyújt összetartó közösséget.

Tanulmányaimat a Baár-Madas Református Gimnáziumban végeztem, ahol diákönkormányzati képviselőként is aktívan részt vettem az iskolai életben. Később Angliában töltöttem hét hónapot önkéntesként, majd hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem gazdálkodási és menedzsment alapszakos diplomát.

A természetjárás több, mint másfél évtizede életem fontos része. Nemcsak kirándulásokat szerveztem osztálytársaimnak és cserkésztársaimnak, hanem az ELTE hallgatóinak is. A BEAC Természetjáró Szakosztályában sportösztöndíjasként túrákat vezettem és részt vettem a Sárga 70 teljesítménytúra szervezésében is. Ilyenkor mindig törekedtem arra, hogy a résztvevők ne csak a természet szépségét, hanem az adott hely kulturális és történelmi értékeit is megismerjék.

Meggyőződésem, hogy a közös nyelv, a történelem és a hagyományok megtartó erőt adnak a közösségeknek, különösen a szórványban élő magyarságnak. Számomra a Petőfi Sándor Program lehetőség arra, hogy tudásomat és tapasztalataimat a külhoni magyar közösségek szolgálatába állítsam, és hozzájáruljak kultúrájuk megőrzéséhez.