A határainkon túl élő magyarok két nyelven és két kultúrában is honosak. Minimum. Sokan már érzik, tudják mit veszítenek, ha történetesen a magyar nyelvi környezet, kultúra, hagyomány elkopik, netán elmarad. Tudatos döntések korszaka ez, értékválasztás, az értékvállalás lehetőségének kora. 

Határainkon túl élő magyarságunk kisebbségei- kivált, ahol egy tömbben élnek, élhetnek- ösztönös erővel és természetességgel élik a magyar kultúra mindennapjait, ünnepeit. De mi történik a szórványban? Választási kényszerben élnek. Többségi kultúra és érvényesülés vagy kisebbségi és annak érvényesítése? Vagy ez is, az is…

Nekünk egy feladatunk lehet: felkínálni magyarságuk kulturális örökségét újra és újra.

Néprajzosként, énekesként vannak eszközeim ahhoz, hogy értékesnek, felemelőnek érezzék magyar nyelvi – kulturális örökségüket mindazok, akik koncertjeimen, előadásaimon, oktatásaimon vannak jelen. Egy-egy új közösségbe kerülve azonban más-más utak, más terek nyílnak az ismeretátadáshoz, kapcsolatteremtéshez magyarsággal, kultúrával emberekkel. Így alakul vállalt és vallott értékké a közös munka az általam javasolt tevékenységi területeken: közösségépítés rendszeres dalkörrel és testvéregyesületi kapcsolatok kiépítésével, rendszeres folklóroktatással (zene, tánc, gyermekjáték) gyermekeknek, valamint néprajzi gyűjtések és feldolgozásuk a faluközösség javára.