Közel másfél évtizede foglalkozom népművészettel. Tizenöt éves korom óta táncolok, a klasszikus zene mellett pedig elkezdtem népzenével is foglalkozni, hegedűn játszom, illetve brácsázni tanulok. Rendszeresen részt veszek a szentendrei népzenész találkozókon, a legtöbb mesterkurzuson, és gyakran látogatom az erdélyi néptánc és népzenei táborokat is. A Szamek Lili és barátai nevű zenekar prímása vagyok, a Csángó Kettős duóban hegedülök és gardonozok, és időnként más zenekarok vendégzenészeként is muzsikálok. Táncházakban, rendezvényeken, bálokon, néptáncegyüttesek műsoraiban szolgáltatjuk a zenét. Az elmúlt években Magyarországon és a Felvidéken képességfejlesztő gyerek-táncházat tartottunk óvodákban és iskolákban, hogy a kicsikkel is megszerettessük a népzenét, néptáncot és kézművességet.

Gyerekkori hobbim a fazekasság, ami később szakmámmá vált. A Regös cserkészek visszatérő foglalkozásvezetője vagyok, több helyen tanítottam már nemezelést, kosárfonást, tojásfestést vagy agyagozást. Tavaly ősszel eljutottam Moldvába, és a gyűjtőút során találkoztam az utolsó élő moldvai fazekassal. Miközben a határon túli vidékeket járom, gyakran szembesülök az ott élő magyarság mindennapi nehézségeivel. Így kaptam indíttatást arra, hogy ismereteimet továbbadjam. Bizonyos vagyok benne, hogy a magyarság identitásának megőrzésében az anyanyelv mellett kultúránk megélése a legfontosabb kapaszkodó. Tavaly Brassóban szolgáltam ösztöndíjasként, és ide is térek vissza. Az ottani projektek, foglalkozások során rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, s megerősítettek abban, hogy érdemes folytatnom ezt az utat.