Marosvásárhelyen születtem, de Brassóban, illetve Négyfaluban nőttem fel, miután evangélikus lelkész édesapám Bácsfaluban (Négyfalu első települése) kapott állást. Ez a környezet meghatározta a további életemet, bár akkoriban egyáltalán nem voltam tudatában ennek. Brassóban érettségiztem, majd 1989-ben kivándoroltam Németországba házasság céljából, ám 1992-ben lányommal Magyarországra költöztünk, mivel számomra fontos volt az ő magyar környezetben való nevelése és nevelkedése. Ekkor kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE BTK Román nyelv és irodalom, illetve a Kulturális antropológia szakán, majd később elvégeztem az ELTE Összehasonlító folklorisztika doktori iskolát is. Még a középiskolában elkezdtem néprajzzal foglalkozni, elsősorban a barcasági csángókéval, ám akkoriban nem gondoltam, hogy kutatásuk későbbi életcéllá válik. Ma kutatómunkám (amely azonban semmilyen intézményhez nem kötődik) középpontjában áll a barcasági csángók történetének, néprajzának, egyháztörténetének kutatása, illetve evangélikusságom okán az evangélikus vallási néprajzé is. Kutatómunkám hozadéka a szórványtevékenység is, hiszen különböző brassói, illetve hétfalusi szervezetekkel már korábban is dolgoztam együtt, segítettem munkájukat, bemutatkozási és fellépési lehetőségeket szerveztem nekik Magyarországon. Így mostani munkám tulajdonképpen a korábbi tevékenység folytatása, illetve kibővítése, hiszen most Brassó megye más szórványközösségeinek munkáját is segíteni szeretném. 1993 óta a Magyar Rádió külső munkatársa voltam és az írott sajtóban is rendszeresen jelentek meg írásaim. Ezt a kétféle tapasztalatot ötvözni tudom abban, hogy a Brassó megyei szórványmagyarságot segítsem mindennapi és ünnepi tevékenységében egyaránt, magyar nyelvű sajtójának megtartásában és mindezek által identitásának őrzésében is.