Sűrű köddel kíséri a december az adventi időszakot Lendván és Ljubljanában. De mint mindenhol a keresztény világban, itt is megkezdődött a várakozás. Templomokban, főtereken, intézményekben és otthonainkban minden vasárnap meggyújtjuk a várakozás lángját. A hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáját.
December 4-én a Ljubljanában élő magyar családok gyermekeivel együtt vártuk a Mikulást. A József Attila Magyar Kultúregyesület minden évben megszervezi ezt a népszerű programot. A csomagok az édesség mellett magyar nyelvű könyveket és játékokat is rejtenek. Műsorvezetőként én is részt vettem a Liszt Intézet kiállítótermében rendezett ünnepségen.
Körülöttünk szájjal-lábbal festő magyar alkotók képei díszítették a termet. A karácsonyfa mellett széles piros fotel várta az este főszereplőjét. Bemelegítésként a Mikulással kapcsolatos kérdéseket tettem fel, a jó válaszokat adók édes jutalomban részesültek. Szlovéniában nem szokás a szaloncukor fogyasztása, így igazi különlegességnek számított a férjem által szállított magyar édesség az asztalon. A finom házi pogácsát pedig (ami több ljubljanai magyar rendezvény kiegészítője) a Lendva melletti Radamosról vittük.
A Mikulást énekszóval és egyre hangosabb kiabálással hívtuk, de a krampusz megviccelt minket, ő lépett be először a terembe. Próbálkozása, hogy virgácsot adjon a gyerekeknek, kudarcba fulladt, hiszen a Mikulás belépésével világossá vált, hogy bizony a teremben várakozó 28 gyermek mind nagyon jól viselkedett.
A magyar iskola tanulói eljátszották Sün Balázs történetét, elhangzott pár vers és a Mikulásnak készített rajzokat is átadták a gyerekek. Az ajándék kiosztása után jó hangulatú beszélgetés, ismerkedés következett. Ez alkalmat adott arra is, hogy az egyesületi programokról ötletelhessünk közösen.
Mindeközben Lendván is felgyulladtak az adventi fények. December 16-án Hodosra hívtak az óvodába családi kézműves alkalmat tartani. Magyar gyermekdalokat hallgatva készítettünk méhviaszból gyertyát és agyagból díszeket. Az óvoda dolgozói teával és házi süteménnyel vendégelték meg a résztvevőket. Nagyon fontos, hogy a gyerekek a családban és az oktatási intézményekben is magyar nyelven beszéljenek, énekeljenek, meséljenek, mert így él tovább közös kincsünk a következő generációkban.
Az utolsó gyertya meggyújtásakor már Magyarországon vagyok, Kisgyőrben nézem a betlehemes játékot. Gondolok a muravidéki magyarokra is, ahol őrzik a nyelvet, a hagyományainkat és ugyanazok az énekek csendülnek fel az adventi várakozásban. Adjon Isten Áldott, Békés Ünnepet mindenkinek!
