Dunacséb település Palánka községben, Vajdaság Dél-bácskai körzetében található. A falut túlnyomórészt szerb nemzetiségű lakosság lakja, mellettük még egy kisebb létszámú szlovák és magyar közösség él.
A település Cheb néven már középkori iratokban is szerepel, és később is említést tesznek róla különböző urbáriumokban és defterekben, vagyis az adott korszak uralkodó hatalmának megfelelő összeírásaiban. Cséb a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztult. Az 1700-as évek elejétől kezdve többször is kísérletet tettek a falu újratelepítésére, ám a betelepült családok ismételten átvándoroltak a környező településekre és pusztákra.
1803-ban Márfy Lipót telepítette újra Csébet. A birtok a következő években a Polimberger családhoz került, majd hozomány révén a Bezerédy család tulajdonába ment át. Végül Đunđerski Lázár vásárolta meg, és a birtok a család tulajdonában maradt egészen a második világháborúig.
A községben található római katolikus templomot Polimberger József emeltette 1822-ben. A klasszicista stílusú templom Nagyboldogasszony tiszteletére lett felszentelve.
Az oltárkép Kalocsáról származik. A templom alatt kripta található, amelyben az építtető, Polimberger földi maradványai nyugszanak; a kriptát az idők során többször is feltörték.
Az orgonát Fischer Gáspár műhelyében készítették, mára azonban nincs használható állapotban. Az épület felvizesedett, külseje romos, jelenleg kéthetente, szombatonként tartanak benne horvát nyelvű misét.
A templomtól nem messze áll a kastély, mely nem is olyan rég a falu és a környék kulturális életét szolgálta. A kastélyegyüttes több épületből áll, amelyeket egykor angolpark kötött össze. A kisebb kastélyt Márfy Lipót építtette a 18. század közepén. Ez az egyszerű, földszintes épület ma is áll, azonban eredeti külső és belső megjelenését a számos átalakítás következtében már elveszítette. Közvetlen közelében található a főépület, amely Bezerédy Miklós megrendelésére készült egy ismeretlen bécsi építész tervei alapján, 1834 és 1837 között.
A kastély négyszögletes alaprajzú, egyszerű homlokzatokkal és ablakokkal rendelkező épület, amelyen a klasszicista építészet jellegzetes vonásai figyelhetők meg. A kelet felé néző főbejárathoz dór oszlopokkal tagolt portikusz kapcsolódik, amelyet felül egyszerű timpanon zár le. A nyugati homlokzat előtt lépcsős terasz található, amely a kastély mögötti, egykor parkként funkcionáló területre vezet.
A birtok a Bezerédy család után a híres Đunđerski család tulajdonába került. A kastélyban az első világháborúig számos neves értelmiségi megfordult, többek között Nikola Tesla, Paja Jovanović1 és Laza Kostić2 is. Az épület ma állami tulajdonban van, állapota azonban nem teszi lehetővé látogatók fogadását; jelenleg építési területként, kerítéssel körbekerítve áll.
1. Paja Jovanović (1859–1957) szerb festő, a realizmus kiemelkedő alakja. Munkássága rendkívül sokszínű: megörökítette a szerb történelem jelentős eseményeit, emellett Európa egyik legjelentősebb orientalista festőjeként tartják számon. Portréfestészetben is maradandót alkotott, több európai uralkodó arcképét festette meg.
2. Laza Kostić (1841–1910) szerb költő, műfordító és országgyűlési képviselő, a szerb irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Legismertebb műve a Santa Maria della Salute, amelyet szerelme, Jelena „Lenka” Dunđerski (Dunđerski Lázár leánya) halála ihletett. A verset gyakran a szerb nyelv egyik legszebb szerelmi költeményeként emlegetik.
