„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”– írta jeles költőnk, Pilinszky János. A Temes folyó partján fekvő, harmadrészt magyarok által lakott kis faluban, Nezsényben, ezekben a napokban együtt, közösségben várják az Úr érkezését.
Advent idejéről
Advent ideje a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszaka, első napja az egyházi év kezdete is egyben. Advent szavunk a latin adventus Domini kifejezésből ered, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Amúltbanúrjövet néven is illették. Eredete egészen a IV. századig nyúlik vissza, hivatalos ünnepé VII. Gergely pápa emelte a XI. században.
Az előkészület, a várakozás és reménykedés ideje ez. Kezdetét eleink egykor éjféli harangszóval jelezték, az időszakot szerdán és pénteken szigorú böjttel, szombaton a húsételtől való tartózkodással szentelték meg. A zajos mulatságtól is tartózkodtak ekkor, az emberek csak a disznótorok családias hangulatában olvadtak föl kissé.
Az ádvent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adta meg, amely még a középkori hazai liturgiánk maradványa. Napjainkban e vidékena legtöbb helyen, így Nezsényben is, legfeljebb már csak az idősek emlékezetében él a hajnali sötétségben templom felé igyekvők elszántsága és a misék meghitt hangulata.
Adventi élő naptár Nezsényben
Úrjövet időszakában a keresztény ember próbál elcsendesedni és a lényegre figyelni, hajszolt életviteléből kissé visszavenni. A belsőnkre figyelésnek, lelkünk megtisztulásának, de egyben a közösségi élmények megélésének ideje ez.
Ezekben a napokban őseink betlehemes játékkal járták végig a falut, kántáltak, megemlékeztek a szállást kereső szent családról. Hasonlóképp meghitt,feledhetetlen pillanatokat nyújt napjainkban a Nezsényi Magyar Kultúrkör szervezésében megálmodott élő adventi naptár.
A helyi magyarság minden este összegyűlik, majdegyütt elsétálnak egy-egy család házának– az ünnepi hangulatnak megfelelően feldíszített – ablakai alá. A háziak karácsonyi édességgel, teával, forralt borral vendégelik meg és jó szóval fogadják az adventi sétára indulókat. A kezdeményezés újfent bizonyította, hogy akárcsak régen, ma is az együtt töltött minőségi idő emlékezetes, bensőséges élménnyel gazdagítja a várakozás napjait gyermeknek és felnőttnek egyaránt.
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
„Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Szent István Társulat kiadása. Budapest, 1973.
Szabó T. Anna: Az ünnep azé, aki várja. In. Adventi Kalendárium. Pagony Kiadó. Budapest, 2018.
