Húsvéti rajzpályázat Hunyad megyében
Remélhetőleg végérvényesen véget ért a tél. A természet megannyi csodája köszönt ránk, kertek mezők virágba borulnak, madárdaltól zengnek az erdők, rétek, ligetek. Az idő múlását semmi nem tudja megállítani, „tavaszodik, kék az ég, meleg a napsugár…”. Mégis, a keresztény világ visszafogottan, elcsendesedve várakozik, befelé figyelve várjuk a csodát. Böjt van, de tudjuk, hogy néhány nap, és a keresztfa árnyékában nem csak a természet, hanem az emberi lélek is újjá születik. Közel már a feltámadás, közeledik a húsvét. Mi, a Petőfi Sándor Program Hunyad megyei ösztöndíjasai, Jeszenszky Melinda, Orosz Erzsébet, Szabó Annamária, Tímár Karina és Vörös Árpád eddig is sikeresen tudtunk együttműködni egymással. Mindannyian szoros kapcsolatban vagyunk saját közösségeinkkel, és mindent megteszünk, hogy ez a viszony továbbra is megmaradjon. Most, hogy tevékenységi lehetőségeink az online világba kényszerülnek, tán még nagyobb érték, hogy közösen tevékenykedhetünk. Részben ez inspirált bennünket, amikor meghirdettük megyei rajzversenyünket. Az elmúlt hetek egyik példaértékű produktuma, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználva a legötletesebb módon szólítják meg egymást barátok, ismerősök, egy értékkörben gondolkodó emberek; „táncolj otthon!”, „énekelj otthon!”, "mondd el kedvenc versedet otthon!”. Akkor mért ne kérhetnénk kedves tanítványainkat – akik már nagyon hiányoznak nekünk – arra, hogy „rajzoljatok otthon!”. A téma húsvét közeledtével adja önmagát. Mi lehetne tisztább, nemesebb cél annál, mint hogy a szórvány magyar közösségek fiataljainak lelkében a hit által megerősítsük a művészet, a hagyomány tiszteletét, elmélyítsük magyarságtudatukat. Nem szándékunk, hogy a verseny kifejezés versengés értelmet kapjon. Azt szeretnénk, ha minél több fiatal papírt, rajzeszközt ragadna és egyéniségét, ötletességét, kreativitását felhasználva, a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe közeledtével alkotna, szárnyalna, és ezen keresztül közelebb röpülhetnénk egymáshoz!
