„Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.” /Babits Mihály/
A versek – legyenek akár mély gondolatokat hordozó költemények, akár játékos, gyermeki hangvételű sorok – a dallamok segítségével is életre kelthetők.
Ezt szem előtt tartva látogattam el a sídi Magyar Tannyelvű Alapiskola, valamint az almágyi Alapiskola és Óvoda növendékeihez.
Annak érdekében, hogy az előadás számukra is élményszerű legyen, aktívan bevontam őket. A kivetítőn követhették a szöveget, én megmutattam a dallamot, majd együtt énekeltünk. Sikerült új megközelítésből felfedezniük a verseket.
Pósa Lajos Magyar vagyok, Radnóti Miklós Bájoló, valamint Weöres Sándor A tündér (Bóbita) című verse mellett még számos más költemény is felcsendült.
Az alkalom zárásaként elénekeltük Fábián Zoltán Legnagyobb érték (Örökségem a magyar nyelv) című dalát, amelynek a végén fogadalmat is tettünk:
,,Örökségem tovább adom,
Elveszni soha nem hagyom.''
