Jelenlegi hely

Dél-bánáti emlékek

Az ürményházi és verseci közösség

/ Bence Norbert /
bence.norbert képe
Ürményháza egy barátságos kis falu, ahol a lakosság több mint fele magyar anyanyelvű. A többnemzetiségűek mellett élnek itt románok, szlovákok és horvátok is.
A Verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület székházábanA Rákóczi Szövetség ürményházi helyi szervezeteÜrményháza - 1817Duna-Tisza-Duna csatorna

A helyi közösség első alkalomra zárkózottnak tűnik, hiszen a fiatalok az általános iskolát befejezve Versecre, Nagybecskerekre, Szabadkára vagy Belgrádba mennek továbbtanulni, s így csak hétvégenként járnak haza egy-egy napra. A középkorúak egy része sajnos külföldön dolgozik a jobb jövő reményében, ők 3-5 havonta járnak haza (akkor is csak pár napra, maximum egy hétre), így teljesen kiesnek a falu életéből, míg egyszer csak végleg kitelepednek – természetesen vannak kivételek. A másik részük a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelmet választotta, és itthon boldogulnak. Ottlétem alatt személyesen is megtapasztaltam, hogyan nyílnak meg az emberek egymás felé egy-egy közösségi rendezvényen. Soha nem látott nyitottsággal, aktivitással és szeretettel szembesültem, amely még inkább megerősített abban a hitben, hogy jó célt szolgálok a helyi lakosság körében. A legtöbb család mezőgazdasággal foglalkozik, amelybe az idősek is megpróbálnak besegíteni. A közös nyelv általában a magyar vagy a szerb, amivel megértik egymást. Minden felnőtt magyar ember beszéli a szerbet is. Az elemi és általános iskolások két tagozatban tanulnak. A magyar iskolások magyar nyelven, a többnemzetiségűek és romának pedig szerb nyelven tanulnak. A közösségben aktívan működik az Ürményházi Ifjúsági Klub (a továbbiakban: ÜIK) és a Közművelődés – Ürményháza szervezet és az Ürményházi Barátok Társasága – 1817. Az ÜIK vezetője Móricz Elvira, aki a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületével (a továbbiakban: VMPE) minden éven megszervezi a Magyar Kultúra Napját, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléknapját, az Evangelizációs szavalóversenyt, a megemlékezést a Madarak és Fák napjáról, a Mesemondó versenyt, az Aradi vértanúkról szóló megemlékezést és a „Mit tudsz Torontál vármegyéről?” c. honismereti, történelem vetélkedőt. A Közművelődés – Ürményháza vezetője Pintér Anna-Mária mentorom, aki kulturális és községi fejlesztésekkel (infrastrukturális) segíti a helyi lakosságot. Számos programot koordinál, amelyek többségébe a falu lakosságát is bevonja. Az Ürményházi Barátok Társasága – 1817 vezetője Halász Tibor, aki szintén a falu infrastrukturális fejlesztésén tevékenykedik. A helyi lakosok az ürményházi Szent Anna Római Katolikus Plébánián és templomban (Erős Mihály plébános vezetésével), az általános iskolában és a közösségi teremben gyűlnek össze a magyar nemzeti identitásőrző foglalkozásokon. A faluban megtalálható a helyi magyar kultúregyesület székháza is (itt moziteremnek hívják), amely jelenleg sajnos használhatatlan állapotban van, hiszen a tetőszerkezet teljesen elavult, így az ünnepségek nagy részét a helyi községháza dísztermében rendezik meg. Itt nyúltak éjféli órákba a felejthetetlen kvízestek, itt „roptuk” együtt a farsangi táncot a helyi lakossággal 3 év kihagyás után, itt készültünk a gyerekekkel és mindenki tanító bácsijával (Cseh Jánossal) a karácsonyi ünnepségekre és maszkabálra, itt kezdtem el újra néptáncot tanulni (a gyerekekkel együtt), itt sajátította el a felnőtt korosztály a számítógépes ismereteket, itt nevettünk és sírtunk egy-egy filmesten és mesedélutánon, itt foglalkoztunk az óvodásokkal, itt alapítottuk meg a helyi Rákóczi Szövetséget, itt ültünk össze ha fontos megbeszélést tartottunk a szülőkkel és nem utolsó sorban itt fogadtam szívembe Ürményházát örökre. Ürményházán fogadott „gyermekének” Barsi Györgyi, akinél az ott töltött időmre mindig boldogan emlékszem vissza.

Versec az egyik legszebb városa a Vajdasági Dél-bánáti körzetnek. Itt rengeteg nemzetiség megtalálható a szerbek, németek és magyarok mellett. Sajnos a magyar közösség mostanra a lakosság 5%-át sem teszi ki, ez főként azzal magyarázható, hogy 1992 óta nincs magyar nyelvű oktatás a városban. Az itt élőkre nem jellemző az emigrálás. Versecen aktívan működik a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület, amely a központtól nem messze található meg. A Kultúregyesület legfőbb feladata, a helyi magyar közösség felkarolása, melynek jelenlegi elnöke Lantos Lajos, helyettese Krizbai Hajnalka. A felkarolás alatt érthető, hogy ez az egyetlen hely a templomon kívül ahová a helyi magyarok hetente két alkalommal összejárnak (kedd és péntek este). Az összejövetelek alatt a férfiak betlehemes foglalkozásban és szabadidős tevékenységekben vesznek részt, a fiatalok táncolnak és énekelnek, míg a „szépkorúak” népi énekekkel és kézműves foglalkozásokkal gazdagítják és ápolják a verseci hagyományokat. A Kultúregyesület több épületrésszel is rendelkezik, ennek köszönhetően egyszerre több helyen folyik a közösségépítő tevékenység a művelődési házban. Az egyesületnek jelenleg közel 60 aktív tagja van, melyből heti szinten 30-40 tag megfordul a művelődési házban. A verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület évente több rendezvényt is megvalósít, amelyekre meghívják a Dél-bánáti körzet számos települését is. Ilyen rendezvények pl.: az emlékműsor március 15-re, az anyák napi műsor, a Herczeg Ferenc Emléknapok, az októberi megemlékezések, az idősek világnapja és a karácsonyi műsor. Továbbá az egyesület székháza biztosít otthont az anyanyelvápolásnak, a hétvégi magyar óvodának, a kvízesteknek, és egyéb közösségi összejöveteleknek is. Itt volt lehetőségem először gyermekekkel foglalkozni, itt tapasztaltam meg, hogy milyen hatalmas ereje van a gyermekkacajnak, itt nyert újra értelmet számomra a magyar nyelv tanítása, itt tekertem életemben először csigatésztát, itt fogadott be a verseci közösség, és én így fogadtam szívembe a kultúregyesület minden tagját. A Kultúregyesület mellett a helyi magyar lakosságnak van lehetősége minden vasárnap misén részt venni a Szent Gellért Püspök és Vértanú Római Katolikus Plébánián, melynek főtisztelendő cölibátusa a magyar anyanyelvű Palatinus Alen.