A székelyudvarhelyi színművész egyszemélyes vígjáték formájában dolgozta fel Nyirő 1941-es regényét, és a Templom és Iskola Szórvány Egyesület szervezésében négy Krassó-Szörény megyei településen be is mutatta. Összesen több, mint százan látták az előadást. Október 16-án Resicabányán, a Templom és Iskola épületében, 17-én Karánsebesen, az Ortodox Püspökségen, ugyanezen a napon Boksánbányán, a Művelődési Házban, 18-án pedig Újmoldován, a Szerb Kultúrotthonban kapott vastapsot Kulcsár-Székely Attila. A helyszínek biztosításáért köszönet a helyi segítőknek, szervezőknek.
Volt ahol kisebb, volt ahol nagyobb nézősereg gyűlt össze. De akik eljöttek, akik megnézték a darabot, mind nagyon jókat nevettek a házasulandó, családalapítás előtt álló legény csetlésein-botlásain. Azonban a jellegzetes székely humorral fűszerezett jelenetek hátterében végig ott volt a dráma: a szegénység, a mindennapi élet nehézségei, és nem mellesleg a kisebbségi sors.
„Hogy miért tetszett? Mert el tudott minket varázsolni!” – foglalta össze röviden az élményeit egy boksánbányai néző, akinek felmenői között székely is volt, így a székely szokások felelevenítése igen sokat jelentett számára. „Nagyon élveztem az ízes székely beszédet is” – tette hozzá a resicai közönség egy tagja.
Arról, hogy hogyan indult és mit jelent számára ez a szórványmunka, így vall Kulcsár-Székely Attila: „A történet 2009-re nyúlik vissza, amikor is a Fehér megyei Tür nevű szórvány faluban szolgáló Kémenes Lóránd plébános barátomnak megígértem, hogy készítek egy olyan előadást, amely elsősorban a szórvány vidékeken élő magyaroknak szólna. Így született meg a Wass Albert írásaiból összeállított Mustármag című templomi előadás és elkezdtük járni a peremvidékeket. A többes szám azt jelenti, hogy az előadásaim bár egyéni, egyszemélyes előadások, de a hangosítást az orvosnő feleségem vállalja, aki szintén elkötelezett híve az ügynek. Mivel ezek a szórványközösségek meglehetősen kevés tagot számlálnak, kétszer ugyan azzal az előadással nem lehet visszamenni hozzájuk. Így megszületett az az ötlet, hogy kellene valami vidám előadás, ami alatt egy órára felszabadultan tudnak szórakozni és nem foglalkoznak a napi gondokkal. Így jött létre Nyirő József Halhatatlan élet című regényéből az azonos címet viselő »egyszemélyes népi vígjáték«. Ezt követte egy ugyancsak hiánypótló előadás a Magyar Miatyánk című trianoni emlékműsor. A Mustármag című produkcióval túl vagyunk már a 150 előadáson és a Halhatatlan élettel is közelítünk a százhoz. Leírhatatlan röviden, hogy hány helyen játszottunk, de a lényeg az, hogy Erdélyben Gyergyószentmiklóstól Temesváron át egészen Újmoldováig voltak már előadásaink. Többször voltunk a »külföldi szórványban« is, Szlovéniában Lendván többször is, de volt már turnénk a németországi és svédországi magyar közösségeknél is. Természetesen Magyarország sem maradhat ki, mert bár nem szórvány, de ha hívnak, szívesen megyünk, hiszen előadásink célja a nemzeti tudaterősítő munka is.”
A Krassó-Szörényben eltöltött hétvégéről pedig így nyilatkozik: „Amennyiben ki kell emelni egy meghatározó élményt a Dél-Erdélyben töltött hétvégéről, nehéz helyzetben vagyok, mert mindegyik előadás élmény volt. Talán az újmoldovai előadást emelném ki, két okból. Egyrészt, mert eljutottunk a dél-erdélyi szórvány végébe. Másrészt, mert bár kevés néző volt az előadáson, ugyanolyan lelkesen fogadtak minket, mint máshol. Látszott rajtuk, hogy mennyire boldogak, hogy valaki elmegy hozzájuk, van, aki még figyel rájuk. Egyben megerősítették azt a hitvallásunkat, hogy az újmoldovai 10 ember is ugyanazt érdemli, mint egy állandó magyar színházzal rendelkező erdélyi város több százas közönsége.”
Kulcsár-Székely Melinda, Kulcsár-Székely Attila és Megyasszai Attila
Ezúton is köszönjük Kulcsár-Székely Attilának és a családjának, hogy megtették ezt a hatalmas utat Székelyföldről hozzánk, hogy elhozták ezt a vidám, de egyben lélekemelő darabot, hogy színvonalas előadásokon jól szórakozhattak a bánsági magyarok!
Várunk vissza Benneteket!