Április 12-e a Felvidékről kitelepítettek emléknapja – egy olyan alkalom, amikor a közösség közösen idézi fel a múlt megpróbáltatásait, és tisztelettel adózik azok előtt, akiket igazságtalanul szakítottak el szülőföldjüktől.
Zselízen idén is az emlékműnél gyűltek össze a megemlékezők. Balesz Dorka szavalata érzékenyen idézte meg a kitelepítések emberi oldalát, míg Bíró Bernadett beszéde a történelmi események jelentőségére és a közös emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet, mely a jövő alapját jelentheti.
A várost különösen érintették a második világháborút követő intézkedések. A kitelepítések és a lakosságcsere következtében családok sora kényszerült új életet kezdeni, sok esetben teljes bizonytalanságban. Ezek az események máig részei a helyi közösség emlékezetének.
A megemlékezés során elhangzott: a múlt eseményeinek felidézése nem csupán tiszteletadás, hanem felelősség is. Fontos, hogy a következő generációk is megismerjék ezeket a történeteket, és megértsék azok tanulságait.
Április 12-e Zselízen minden évben megerősíti az összetartozás érzését, és emlékeztet arra, hogy az emberi méltóság és igazságosság értékei mindig védelmet érdemelnek.
