Hosszú idő után újra felelevenedett a közösségben való emlékezés az aradi tizenháromra
Ha valaki Budiszavát emlegeti, az tulajdonképpen Tiszakálmánfalváról mesél, ugyanis a település két nevű, ami nem is olyan meglepő Vajdaságot tekintve.
A Budiszavai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület a tartópillére az egyre csökkenő, de kitartó és lelkes magyar közösségnek. Számos jeles rendezvény kerül megrendezésre az év folyamán: egyházi ünnepek, falunap megünneplése, húsvéti locsolkodó bál, kézimunka műhelymunkák, évzáró és ballagási ünnepségek, Tésztafesztivál, Sulisztár.
Az ösztöndíjasok egyik legfontosabb feladata a már aktív és működő tevékenységek támogatása mellett a szintén elengedhetetlen történelmi, kulturális és hagyományőrző események lehetőségének felvetése és megvalósítása.
Október első hetében Milánovity Ottíliával, az egyesület vezetőjével, a minden magyar ember számára fontos történelmi dátumról értekeztem. Kiderült, hogy Tiszakálmánfalván hosszú ideje nem adódott alkalom az aradi vértanúkra való megemlékezésre. A budiszavai magyarok nyitottságának és együttműködésének köszönhetően, október 5-én a Katolikus Körben újra elhangozhattak az aradi tizenhármak utolsó üzenetei. Mindannyiunk meglepetésére, a megemlékezés közben a közösség egyik tagjának, Moldvay Károlynak eszébe jutott az „Aradi vár, aradi vár, halál völgye...” című nóta, amelyet a végén meg is hallgathatott a közönség.
Az estet az összetartozás, alázat és meghittség jellemezte, illetve a rendszeres emlékezés reménye foglalta össze.
