Felemelő és megható hangulatban emlékezett meg Nagyszalonta közössége az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnep nem csupán egy történelmi esemény felidézése volt, hanem egy közös, lélekben is megélt pillanat, ahol múlt és jelen találkozott – ahol a szabadság eszméje újra életre kelt.
A megemlékezés központi helyszíne a Kossuth-szobor volt, ahol az ünnepi műsor során az Arany János Elméleti Líceum diákjai léptek színpadra. Előadásuk méltó és szívhez szóló módon idézte meg a márciusi ifjak bátorságát és hitét. A fiatalok tiszta, őszinte jelenléte különös erőt adott az ünnepnek – emlékeztetve arra, hogy a szabadság üzenete generációról generációra öröklődik. A diákokat Gál Csilla Annamária készítette fel, munkájuk az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata volt.
Az eseményen beszédet mondott Borbély Lénárd, a testvérváros, Csepel vezetője, aki gondolataiban a szabadság, az összetartozás és a nemzeti emlékezet jelentőségét emelte ki. Beszéde rámutatott: az ünnep akkor válik igazán élővé, ha nemcsak emlékezünk, hanem értjük és tovább is visszük azokat az értékeket, amelyekért elődeink kiálltak.
A koszorúzás csendes és méltóságteljes pillanatai után a megemlékezés közösségi élménnyé teljesedett ki: a résztvevők fáklyákkal a kezükben indultak útnak a városon keresztül. A fáklyás menet nemcsak látványában volt különleges – a fények láncolata mintha a közösség egységét is jelképezte volna. Együtt haladva, egy irányba tartva, a résztvevők valóban megélhették az összetartozás erejét.
Az est a Zilahy Lajos Művelődési Ház falai között zárult, ahol Kamarás Iván „Csókkirály” című önálló estje varázsolta el a közönséget. A színvonalas előadás méltó lezárása volt a napnak: egyszerre adott élményt, gondolatot és érzelmi töltetet mindazoknak, akik jelen voltak.
Ez a nap ismét bebizonyította: a március 15-i ünnep nem csupán a történelem része, hanem élő, közös élmény. Egy olyan alkalom, amikor a közösség együtt emlékezik, együtt érez és együtt viszi tovább azt az örökséget, amely összeköt bennünket.
Köszönet mindenkinek, aki jelenlétével hozzájárult ehhez az emelkedett hangulatú ünnephez. Jó volt együtt emlékezni!
