Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről 2025. október 26-án déltől kezdődően, az abafájai római katolikus templom udvarán emlékeztek meg a szászrégeniek. A koszorúzással egybekötött ünnepélyes megemlékezésre ezzel immár hatodik alkalommal került sor a Szászrégeni Közösségért Egyesület és a Rákóczi Szövetség közös szervezésében.
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként másodszor volt lehetőségem részt venni az abafájai templom udvarába szervezett megemlékezésen, mely az idén rendhagyó fordulatot vett azzal, hogy a szervezők a program legelején a templomba invitálták az esemény résztvevőit.
F. Nagy Attila, tanár, a Rákóczi Szövetség tagja köszöntötte az egybegyűlteket, és hívta fel a figyelmet arra, hogy az abafájai árpád-kori templom Szászrégen városának méltatlan sorsra jutott építészeti ékköve, ezért is lenne fontos, hogy minél több látogatója legyen, hogy történetét minél többen megismerjék. De nem ez a fő oka annak, hogy miért ezen a helyen gyűlnek össze évről évre megemlékezni a szászrégeniek.
Abafája története közvetlenül kötődik az 1956-os eseménysorozathoz. Báró Huszár József egy abafájai arisztokrata család leszármazottja, akit kommunizmus ellenes szervezkedésben való részvétellel megvádolt személyként a „Szoboszlay-perbe” fogva 1958-ban további kilenc személlyel együtt kivégzésre ítéltek. Az ő emlékére állított kopjafához térnek megemlékezni a szászrégeniek.
A megemlékezésre az Erdély TV 2019. október 22-i, „Kultúrcsepp: az erdélyi 56-os megtorlások, 56 emlékezete” című műsorának bevezető gondolataival hangolódhattunk rá, a műsor első néhány percének levetítése formájában. A szervezők az adás teljes megtekintését ajánlották, melyben a ma is élő, szászrégeni Gráma János is mesél az '56-os események utáni saját, megrázó tapasztalatairól.
Ezt követően a megemlékezés Szászrégen két líceumának összefogásával szervezett ünnepi műsorral folytatódott a templom udvarán. Bevezetőként Majláth Stefánia, a Kiscsillagok zenekar tagja énekelte el az „Örökségünk” című dalt, amit Toma Alexandra, diák és Székely Rozália tanárnő közös előadása követett. Szandi Wass Albert „A bujdosó imája”, és Aranyosi Ervin „Szebb holnap jön el!” című versét szavalta el, a verseket a tanárnő az '56-os induló eléneklésével és a NOX együttes „Rózsavirág balladája” című dalával keretezte. A műsor zárásaként Csuka Róbert szavalta el Aranyosi Ervin „Imádkozom egy szebb világért” című versét.
Ezt követően faültetés következett, rituális keretek között. Attila elmondta, hogy az akkor még ültetésre váró két vörös tölgy '56-os emlékfák lesznek. A templom udvarában a terepet az idősebbek készítették elő, az ültetéssel és a fiatal fák gondozásával, öntözésével pedig a szászrégeni fiatalokat bízták meg, hiszen ők, vagy az ő unokáik fognak majd e fák árnyékában pihenni, emlékezni a jövőben.
A faültetés után a Humana Regun Egyesület, A Szászrégeni Közösségért Egyesület és a Rákóczi Szövetség nevében három koszorút helyeztek el a templom fő homlokhatába állított kopjafáknál, a kommunizmus sötét éveire emlékeztető szögesdrót alatt.
A megemlékezést Majláth Stefánia keretezte egy újabb, magyar szívhez szóló dallal, Radnóti Miklós „Nem tudhatom” című versét énekelte el.
Az idei évi megemlékezés Szászrégenben nagyon szép, pozitív, jövőbe mutató üzeneteket adott át a résztvevőinek. Igazán hálás vagyok, hogy magam is tanúja lehettem ezeknek az eseményeknek.
A fiatalok hangja, a magyar versek és dalok betöltötték a szívünket, és akárcsak az őszi napfény, beragyogták a történelmi jelentőségű templom udvarát. A két emlékfa, facsemete elültetése pedig egy újabb fontos láncszem, lábnyom lett a szászrégeni magyar közösség életében.
