Sokat tekeregve a Belső-Mezőségen, a megfigyelő az erre a vidékre jellemző, különféle kalaptípusokat vél felfedezni.
Van először is a „szőr kalap”.
Ez jellemzően fekete színű, leginkább viselethez, ünnepi alkalmakkor, vagy éppen temetésen viselték a férfiak. Keskeny karimájú, fekete szalaggal díszített. Amikor virágzott, tavasztól őszig, főleg muskátliból készült bokrétát tűztek a szalagba, a magyar falvakban piros és fehér muskátlivirágból készítették, a zöldet a muskátli levele adta hozzá.
Aztán ott van a zöld posztó kalap.
Ennek színe méregzöld, anyaga posztó, ez is keskeny karimájú, s a szalag színe megegyezik a kalap színével. Az idős korosztály ilyen kalapot akkor viselt, ha elegánsan akart megjelenni például egy esküvőn, vagy keresztelőn. A zöld kalapot is ékesíthette bokréta, vagy díszes madártoll.
Szalmakalap
Szalma fonatokból, úgy 1,5-2 centiméter széles szalma szalagokból összevart fejfedő.
Viszonylag enyhe, kellemes és főleg napsütéses időszakban viselt hétköznapi kalap, nyáron a mezei munkáknál egyenesen nélkülözhetetlen volt. Natúr szalma, világos sárga színű, a fentieknél szélesebb karimájú, bronz színű szalaggal díszített. A tűző naptól és az esőtől is óvta a mezőn munkálkodó ember fejét. Mivel a nők is részt vettek e tevékenységben, ezért női modellek is készültek, a leg különbözőbb fazonban. A női szalmakalapok karimája sokkal szélesebb, formáik változatosabbak.
Nos, Farkas Dániel talán az utolsó kalapkészítő mester a Belső-Mezőségen, aki az előzőekben leírt kalaptípusokat készíti.
Vajdakamaráson él, 81 éves, és feleségével, Farkas Eszterrel együtt készítik a kalapokat.
A szalmakalapok alapanyagát, mint például a szalmafonatokat, szalmaszalagokat nagyon nehéz beszerezni, sokszor többszáz kilométerről hozzák, mert már egyre kevesebben foglalkoznak ilyesmivel. Műhelyükben komoly, de nagyon régi célgépek, prések, különböző varrógépek, öntöttvas sablonok és szerszámok sorakoznak, némelyik már több, mint 150 éves. A mesterséget és a gépeket apósától, Eszter néni édesapjától örökölte meg. A kalapokat piacokon és vásárokban értékesítik, hetente 4-5-ször is vásározik, évszakoktól és időjárástól függetlenül.
Dani bácsi 81 éves, készíti a kalapokat, vezeti a furgonját.
Vajon meddig?
Az Isten éltesse még nagyon sokáig!
