Avagy közeleg Jézus születésének ünnepe, a karácsony.
Szomorú az idő.
Szomorú, bizony!
Amerre jár az ember, mindenhol folyik a vér a visai utcán.
Különösen szomorú ez azoknak a „lelkeknek”, kiknek halála a megváltó Jézus születésnapjának közeledtével jő el.
Vérben fürdő "áldozatok" tömegei esnek el így december elején a visai utcákon a porták kapujában.
Nos, mielőtt e végtelenül hidegrázós és borzongató felvezetés miatt végleg elveszítem az olvasót, véget vetek ennek a pszicho thrillernek, mert mindössze egy végtelenül régi hagyomány történéseit dramatizáltam túl egy kissé.
De miről is van szó?
Csak arról, hogy itt Visában is karácsony előtt történik a disznóvágás, ahogy ez Kárpát-medence szerte szokás.
Itt a faluban még többnyire maguk nevelik fel disznóikat a családok, a kismalacokat az általuk a mezőn megtermelt takarmánnyal és gabonával etetik, így megállapítható, hogy húsuk, s az abból készült termékek, mint hurka, kolbász, füstölt hús, tepertő, szalonna és zsír minősége kifogástalan, bio és gasztronómiailag egyenesen magas minőségű.
Ilyen tájt, ha valami dolgom akad a faluban, s hazafelé menet, szállásadó gazdámhoz, Papp Samuhoz veszem utam, nehéz gyorsan hazaérni, mert minden gazda megállít.
Tölt, megkínál, kóstoltat, kóstolót csomagol.
A zord időjárás ellenére kedvelem ezt az időszakot, s még a vér látványa sem zökkent ki a régi falusi élet évszázadok óta még megmaradt hagyományainak elfogadásából.
Folyik a vér, hát hadd folyjon! Ameddig csak lehet.
