Nagy örömmel és izgalommal készültem a húsvéti tojásvadászatra, amelyet Nagyszebeni Református Egyház Imatermében szerveztünk meg a gyerekeknek. A programot mesevetítéssel indítottuk, hogy ráhangolódjunk a nap hangulatára, és már itt érezni lehetett a gyerekek izgatottságát – tudták, valami különleges következik.
Ezután kezdetét vette a várva várt tojásvadászat. Előtte gondosan elrejtettük a kert különböző részein a színes, díszes tojásokat, amelyek között apró meglepetések és édességek is lapultak. Volt, aki saját kis kosárral érkezett, mások puszta kézzel szedegették össze a kincseket – de mindenki mosolygott és lelkesen futkosott a bokrok között.
A keresgélés során öröm volt látni, mennyire együttműködnek a gyerekek, hogyan segítik egymást, vagy éppen hogyan büszkélkednek a megtalált tojásokkal. A kincsvadászat végén sokan letelepedtek a fűbe, és együtt számolgatták, kinek mennyi tojás került a gyűjteményébe. Nem versenyről volt szó – inkább egy közös élményről, amelyben minden gyermek nyert valamit: cukorkát, édességet, de legfőképp örömöt és emléket.
A nap végén boldog, kipirult arcokkal és tele kosarakkal tértek haza a résztvevők. Számomra ez a legnagyobb ajándék – látni, hogy a közös játék és ünneplés milyen sok örömöt tud adni.
Ez a nap ismét megerősített abban, hogy érdemes időt és energiát fordítani az ilyen közösségi élményekre – hiszen a gyerekek mosolya minden fáradozást megér.
