Jelenlegi hely

Húsvéti ünnepkör a magyar szokásrendszer tükrében

Szent György hava Aknaszlatinán

/ Vargyas Ildikó /
vargyas.ildiko képe
Kézműves foglalkozásokkal és régi magyar népszokások felelevenítésével készültünk a húsvétra Aknaszlatinán.

A tojás általános tisztelete Jézus születésénél jóval távolibb múltba nyúlik vissza. Az életet hordozó csíra már régóta a világmindenség jelképe a Föld számos népének hitvilágában, jó néhány teremtésmítosz pedig egyenesen a világnak a tojásból való megszületését beszéli el. Festett, karcolt, vakart, patkolt, kotort, márványozott, viasszal írott is lehet a tojás. Az általában absztrakt geometriai minták mögött a több évezredes hitvilág szimbolikája bújik meg. A legelterjedtebb a piros tojás, amelynek a színe a vért (Jézus kiontott vérét), és a tüzet, a szerelmet, a tavaszt, a szabadságot, valamint a feltámadást egyaránt jelképezi.

Szakköreimen a nagyböjt első napjától következetesen haladtunk előre egészen a nagyhétig. A nagyböjti idő szokásai, szimbolikája, színe, ételei, életünkre gyakorolt hatása egyenként terítékre került.

 

A húsvétra való felkészülés a nagyhét kézműves foglalkozásaiban teljesedett ki. Fontosnak tartom a régi magyar néphagyományok átadását és tovább éltetését, és éppen ennyire fontosnak tartom a kreativitás és az önkifejezés fejlesztését is. Éppen ezért többféle technikát is alkalmaztunk a hét során. Készültek hagyományos festett tojások, mézeskalácstojások, papírtojások, húsvéti gipszfigurák és rengeteg húsvéti ajándék és dekoráció.

 

 

A gyerekek ösztönös magabiztossággal nyúltak az évszázados mintákhoz, és jó ízléssel alkottak újat is.

A nagyhét foglalkozásai rendkívül sikeresek voltak, és mivel renget új információ is elhangzott nemcsak a kész produktummal, hanem hasznos tudással gazdagodva távoztak a résztvevők.

 

    

Az Aknaszlatinai magyar közösség nevében, egy szép locsolóverssel kívánunk áldott húsvétot a világban élő valamennyi magyar testvérünknek!

Erdély közepében kinyílott a rózsa,

Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.

Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.

Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.

Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot,

ez terem a magyar népnek édes szabadságot.