Hat megye (Arad, Fehér, Hunyad, Kolozs, Szeben és a magyarországi Békés) tíz településének (Arad, Déva, Gyulafehérvár, Medgyes, Nagyenyed, Nagyszeben, Petrozsény, Torda, Torockó és Szarvas) diákjai részvételével 2025. december 13-án immáron huszonegyedik alkalommal tartották meg az Adventi koszorú szavalóversenyt a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban.
"Hosszú a virágfüzér,
kéztől kézig ér,
valamennyi kézen át
kezdettől végig ér."
Weöres Sándor: Vonzás című kötetindító versével (Áthallások, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1976) – mintegy megadva az alaphangot – köszöntette az egybegyűlteket a Téglás aulájában Dulinszky Izabella Erzsébet, az Adventi koszorú szavalóverseny szervezője. A Kaláka és Misztrál zenekarok által is megénekelt, ezáltal szélesebb körben ismertté vált verssorokra felfűzött köszöntő beszédében üdvözölte a hat megye tíz településének iskoláiból érkező diákokat, tanárokat, hozzátartozókat, illetve a hivatalból jelen lévőket, akik közül a vendéglátó intézmény igazgatója, Balogh Károly Csaba és Szász-Barra Zsófia Hunyad Megyei Főtanfelügyelő-helyettes szólt külön is a publikumhoz. A kisiskolások ünnepi műsorszámát követően a zsűri elnöke, Kun-Gazda Kinga Viola lépett a közönség elé. Köszöntő beszédében a közösség jelentőségére irányította a figyelmet:
Advent idején különösen fontos, hogy ne csupán önmagunk csendjét hallgassuk, hanem egymás szívének halk dobbanását is. Mert a közösség terében a reménység nem csak bennünk él: megosztódik, megsokszorozódik. Az elcsendesedés közös imává válik, az emlékezés pedig nem csak a múltat idézi, hanem fényt gyújt a holnapnak...
Ma az istenes versek szavai vezetnek bennünket ezen az úton. A költészetben megragadható hit, remény és szeretet nem puszta gondolat – hanem fény, amely közösséget formál. Hiszem, hogy minden vers, amely itt elhangzik, egy-egy adventi gyertya lángjává válik: apró, mégis ragyogó fénnyé, amely közelebb visz minket karácsony csodájához, az Ige testté lételének isteni ajándékához.
Kívánom, hogy ez a nap legyen mindannyiunk ünnepe: a kimondott szó ünnepe, a találkozás ünnepe, az adventi reménység ünnepe. ... Fogadjuk nyitott szívvel és tiszta lélekkel a versmondókat – hadd gyújtsák meg szavaik a fényt mindannyiunk szívében!
Ezek után korosztályok szerint, külön tantermekben zajlott a megmérettetés.
Míg tavaly a legidősebbek, a 9–12. osztályos diákok szavalóversenyén vehettem részt megfigyelőként, idén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a zsűritagként a 7–8. osztályosok által előadott verseket véleményezhettem. A már évek óta, hagyományosan a zsűriben helyet foglaló Kófity Magdolna és Szabó Éva szavaival élve: az egyértelmű haladás irányába mutató színvonal több mint bizalomkeltő! A diákok zöme saját maga választott verset, s adta azt elő kivétel nélkül kellő szövegértéssel, kifogástalan kiejtéssel, esetenként pedig figyelemreméltó átéléssel és művészi kifejezéssel.
Ez utóbbi kritériumok döntöttek végül a díjazás terén. Ebben a korosztályban Kiss Tímea Mária torockói diák nyerte el az első díjat. A többi kategóriában az alábbi első díjak születtek: Magyari Róbert (előkészítő, 1–2. osztály); Bravyak Ingrid Mária (3–4. osztály); Vajda Nimród (5–6. osztály) és Dulinszky Sarolta (9–12. osztály).
Az adventi szavalóverseny záróaktusaként kiosztásra kerültek az I.-, II.- és III. díjak mellett a szép számú támogatók által odaítélt különdíjak és a dicséretért járó oklevelek is. Az ilyenkor már szokássá vált közös fotózás után a jelenlévőknek még alkalmuk nyílt az emeleti szinten berendezett, hangulatában ideillő kézműves vásáron kínált termékekből is válogatni, s hazavinni emlékbe pár darabot a versekkel együtt, a közelgő ünnepekre való hangolódás jegyében.
(A fotókat Dulinszky László és Demeter Annamária készítette.)
