Jubileumi gálaműsorral ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját advent utolsó vasárnapján a marosfelfalusi Bíborka Néptáncegyüttes.
A marosfelfalusi Kultúrotthon megtelt élettel, tánccal és muzsikával 2025. december 21-én, az utolsó adventi vasárnapon. A Bíborka Néptáncegyüttes fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte egy nagyszabású gálaműsorral, amely nagyszerűen foglalta össze, mutatta be az elmúlt két évtized pusztán a tánc szeretetéből elinduló művészeti munkáját, és tanúsította az egész marosfelfalusi közösség tenni akarásának és összetartozásának erejét is.
A karácsonyt megelőző vasárnapon bebizonyosodott, hogy ez a húsz év nem csupán a tánclépésekről szólt, hanem arról az útravalóról és identitásról, amelyet az egyesület szakmai oktatói a próbatermekben adtak át a fiataloknak nap mint nap.
A Bíborka Egyesület Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként immár a második téli gálámat élhettem meg az egyesület mellett a marosfelfalusi magyar közösségben, és ez a jubileumi alkalom számomra is megindító és felemelő élményeket tartogatott.
A gálaest nyitó beszéde felvázolta a néptáncegyüttes eredményeit, jelenét és céljait. Elhangzott, például, hogy a Bíborka 2006 óta minden évben megszervezi a Gyöngykoszorú találkozókat - ezen kitartó hagyományőrző munka elismeréseként vehette át az egyesület vezetője, Kovács Hajnal a marosfelfalusi közösséggel együtt a Szabó György Pál díjat-, tagja a Romániai Magyar Néptánc Egyesületnek, ezen felül társszervezője a Mente Fesztiválnak.
A gálaműsor felépítése hűen tükrözte az együttesnél folyó szakmai építkezést, a generációk közötti folytonosságot és a Bíborka közösségébe tartozás távlatait. Az ünnepi estet az egykori táncosok, a „régi Bíborkások” kalotaszegi táncai nyitották meg, akik tiszteletreméltó méltósággal öltötték magukra ismét a gyönyörű, díszes népviseletet.
Utánuk az est folyamán, a Műhely banda kíséretével sorra bemutatkoztak a jelenlegi aktív néptáncos csoportok: indításként az Apró Bíborka nyárádmenti, a Kis Bíborka pedig magyarpalatkai táncaikkal csaltak büszke mosolyt a közönség arcára. Megható volt látni a legkisebbek elszántságát is, ahogy lelkes lépéseikkel birtokba vették a színpadot, érezve a közösség támogató figyelmét.
A gálaest egyik csúcspontja az idei évben bevezetett népdaloktatás bemutatkozása volt: az egyesület megbízott oktatója, Kásler Magda énekes növendékei már a Bíborka Zenekar kíséretében, népi énekekkel, köszöntőkkel, kántákkal idézték meg a karácsonyi ünnepkör hangulatát. Mellettük a Zenekar dunántúli ugrósokat és nyárádmenti táncdallamokat is megszólaltatott, színesítve az előadást. A Zenekar felkészültsége Ficzus László és Bakos Barna, a Maros Művészegyüttes zenészeinek szakmai irányítását dicséri, akik az egyesület állandó oktatóiként vezetik be a gyermekeket a hangszeres népzene világába.
Ez a pillanat – ahol minden népdaléneklés oktatásban vagy hangszeres népzeneoktatásban résztvevő Bíborkás egyszerre volt jelen a színpadon – mutatta meg igazán, hogy hagyományok és a népi kultúra őrzése az egyesület életében egy közös, élő nyelv, amely a jövőbe mutat.
Az est folyamán az egykori Bíborkások több csoportja is fellépett: a kalotaszegi nyitótáncon felül szászcsávási, buzai, mezőségi és felfalusi táncokkal, remek emlékeztetőként, bizonyítékként arról, hogy hová is vezet a közös út, a közös kultúra, a közös jelen.
A gála tetőpontja volt a jelenlegi „nagy” Bíborkások „Körforgás” című táncművészeti előadása (a táncokat betanította: Duka Szabolcs Attila; koreográfia: Balogh Zsolt), mely az emberi életút állomásait jelenítette meg, méltó keretet adva a jubileumnak.
Számomra is különösen megindító volt látni a finálét, ahol az egészen kicsiktől a felnőttekig végül mindenki együtt táncolt a színpadon. Ebben a fergeteges zárásban Kovács Hajnal egyesületvezető és Duka Szabolcs Attila művészeti vezető is táncra perdült, a táncosokkal közösen fogadva a vastapsot. A pillanat közösségépítés élő szimbóluma volt: egy olyan folyamat eredménye ez, ahol a szakmai vezetők és a családok közös erővel adják át a magyar népi kulturális hagyományokat a fiataloknak, építik a jövőt Marosfelfaluban és a környékén.
Az ünnep azonban nem ért véget a függöny legördülésével. A gála utáni közös vacsora engedett igazán betekintést a Bíborka-család közösségének mélyebb valóságába. A háttérben ez alkalommal is azok a fáradhatatlan felfalusi asszonyok tüsténkedtek a konyhában, akik gondoskodó szeretetükkel és a gőzölgő vacsorával tették teljessé az estét a fellépők, a fiatalok és a felnőttek, valamint családjaik számára.
Ebben a közvetlen hangulatban kaptam én is egyet abból a hímzett, jubileumi kitűzőből, amelyet az est során minden fellépő viselt. Ez az apró, de jelentőségteljes gesztus számomra is a befogadást, a Bíborka közösségéhez tartozást jelképezte.
A 20 éves jubileum megünneplése mellett a gálaest egy nemes céllal, segítő szándékkal is kiegészült: a közönség adományaival egy beteg kisfiú gyógyulását támogathatta ezen az estén, bizonyítva, hogy a közösségi összefogás ereje a bajban is megmutatkozik.
A gálaest megvalósításáért kiemelten Kovács Hajnal egyesületi vezetőt, a felkészítő oktatókat - Duka Szabolcs Attilát, Ficzus Lászlót, Bakos Barnát, Kásler Magdát és Balogh Zsoltot-, valamint Kovács Andrást és Kovács Jánost köszöntötte hangos tapssal a felfalusi közönség.
Az esten az egyesület kifejezte köszönetét a Bíborka Néptáncegyüttes elmúlt húsz évének, később a Bíborka Egyesület nemes céljainak eléréséért a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Csoóri Sándor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Communitas Alapítvány, a Maros Megyei Tanács és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, valamint a Marosfelfalu környékéhez köthető vállalkozói szféra szereplői felé is.
Hálás vagyok, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként részese lehetek a Bíborka Egyesület munkájának, és közvetlenül is láthatom, hogy a hagyományőrzés biztos iránytűként szolgál a felfalusi fiatalok számára, bárhová is vezessen később az útjuk.
A színpadon készült fotók és a szövegben szereplő csoportkép a Bíborka Egyesület munkája, a többi kép saját fotóm az eseményről.
