Hunyad megye legmagyarabb községében, Csernakeresztúron az ifjak vállalták fel, hogy tovább éltetik azon népszokásokat, amelyek a hagyományőrzésen túl a XXI. századi szórványmagyar létben egyfajta fogódzót is nyújtanak a közösség tagjai számára. Ilyen tradíciója van többek között a májusfaállításnak is, amelynek szép példáit láthattam az ünnepség helyszínére igyekezve útközben, a Bukovina utcára befordulva, több ház udvarán is.
Mintha csak az idén májusban kerek kilencven éve született Lázár Ervin Két Reggel című meséjére ébredt volna a térség – az időjárás ugyanis inkább volt borús, néha metszően hideg széllel bélelt, mint derűs. Az ittenieket viszont mindez nem tántorította el attól, hogy május elsejével megünnepeljék a tavasz várhatóan végleges beköszöntét, s vele együtt a természet megújhodását.
A szomszédos Déván már koradélután elkezdődtek a majálisi ünnepségek: volt eszem-iszom, zene és tánc is bőven a helyi Magyar Ház udvarán.
Csernakeresztúron, falusi módra, a fiúk kora reggel kivágták a májusfának valót az erdőben, amit aztán szakavatott kezek felszalagoztak, majd a feldíszített májsufát a bukovinai székely népviseletbe öltözött fiatalok nem sokkal 17 óra előtt a Tájháztól a vásártérre vitték, és ott ünnepélyes keretek között felállították.
Ezt követően Szabó Julianna, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület elnöke üdvözölte a jelenlévőket, egyúttal felkonferálta az Aprók táncát (Bukovinai játékok és táncok), melynek koreográfusa még a tavalyi Petőfi-ösztöndíjas, Zsidai Sára volt. Az Aprókat az idősebb Ifjak váltották, akik Bloj Anna táncaiból adtak elő egy csokorra valót. A majálisnak végül édes vége lett: helyben sült fánkkal kínálták a közönséget.
Az ifjú táncosok majálisi műsoráról a címben szereplő Ady-vers sorai ugrottak be: "Ifjú szívekben élek s mindig tovább" ... "Lyányok s ifjak szívei védenek." Amíg létezik hagyományőrzés, addig van az utolsó verssorból idézett "virágzás" és "Élet"!
