Szerda délután rendhagyó okból gyűltünk össze a Marosfelfalusi Gyöngyfűző asszonyokkal a református gyülekezeti ház udvarán. Hat óra előtt az udvarra asztalokat és székeket állítottunk, az asztalokra hófehér terítőket terítettünk, amelyekre gondosan, saját készítésű gyöngyékszereiket rendezték szépen el, de jutott hely a házi sütemények, a levendulás limonádé és a poharak, üdítők számára is.
A kiállítás hivatalosan este fél héttől kezdődött, s miután a szerdai citerás csoportom tagjai is megérkeztek, megnyitottam hivatalosan is az eseményt, köszöntöttem a jelenlévőket.
„Amikor közösségben gyöngyöt fűzünk, egyszerre történeteket szövünk és barátságokat is kötünk.”
Hálával és kicsit meghatódva mondtam el a jelenlévőknek, hogy számomra különösen nagy ajándék volt, hogy ösztöndíjas tevékenységem egyik fontos pilléreként ennek a csoportnak a megszervezésére, vezetésére vállalkozhattam, és, hogy a gyermekkori hobbim, a gyöngyfűzés a marosfelfalusi asszonyok közösségében lelkes követőkre talált.
Ez a kiállítás nemcsak az elmúlt hónapokban közösen végzett munkánk összegzése, hanem azoknak a felfalusi asszonyoknak is szívből jövő bemutatkozása, akik hétről hétre időt, energiát és figyelmet fordítottak arra, hogy a magyar népi gyöngyfűzés hagyományát megismerjék, az alapvető fogásait megtanulják és akár újfajta, személyes módon újra alkossák.
A foglalkozásaink középpontjában a közösségi élmény, az egymástól való tanulás és a kézműves alkotás közös öröme állt. A gyöngyfűzés – bár elsőre aprólékos és időigényes munkának tűnhet – valójában egy nyugalmas, meditatív tevékenység, ami nemcsak szép ékszereket, hanem szép pillanatokat is eredményez.
A gyöngyfűző kör tagjai maguk is megfogalmazták, hogy számukra ezek az alkalmak egy kis kikapcsolódást jelentettek a mindennapokban – egy kis időt, amit saját magukra, egymásra és a kiállított nyakláncok, karkötők, medálok, kitűzők, fülbevalók megalkotására fordíthattak - akár saját részre, akár ajándékba készültek a gyöngyékszerek.
Az elkészült munkák nagy része a Nemzeti Művelődési Intézet által közzétett szakköri tananyag alapján született, de minden darab magán viseli az alkotója kézjegyét, a szívének kedves színvilágot, apró egyéni döntéseit, amelyek különlegessé, egyedivé és megismételhetetlenné teszik a kiállított munkákat.
Megköszöntem Dobos Lóránd lelkipásztor úrnak, hogy a gyöngyfűzökör munkájának a gyülekezeti ház októbertől otthont adott, hogy lehetővé tette, hogy ez a csendes, mégis sokat jelentő közös munka helyet és időt kaphasson.
Köszönetet mondtam tagunknak, Papp Nelynek a támogató hozzáállásáért, állandó segítségéért a gyülekezeti ház termének nyitásában, zárásában, a gyöngyfűzőkör minden tagjának pedig a sose szűnő lelkesedésért, a kitartásukért, a jókedvvel közösen megvalósított foglalkozásokért, melynek eredményeként az asszonyok idővel egymásnak is egyre többször tudtak segíteni a gyöngyfűzésben.
A kiállított bemutatkozó ékszerek a felfalusi asszonyok gondos kezének aprólékos munkái, amelyek kitartó lelkesedéssel, érdeklődéssel, odaadással készültek.
A foglalkozásaik során az asszonyok nem csupán technikákat tanulhattak tőlem, hanem a közösen eltöltött idő alatt egymástól is türelmet, nyitottságot, egymásra figyelést is gyakorolhattak, miközben lehetőségünk volt egy kicsit kikapcsolódni, közösségüket erősíteni, közös élményeket gyűjteni.
„Még azt mondják, nem illik
Ez a dallam is felcsendült a kiállítás ünnepi megnyitója keretében a meghívott szászrégeni kezdő citeraszakkör előadásában, melynek tagjai februártól találkoztak, és melyet Székely Rozália tanárnő szervezett, Samu Janka tanárnő vezetett, és amelynek én is tagja lehettem.
A megnyitó végén az asszonyok közössége egy emberként, egy csokor virággal és egy jelképes, levendulavirág illatú ajándékcsomaggal köszönte meg a közös találkozóinkat, a foglalkozásokon átadott tudást, a lelkesedésemet, és az ékszerek elkészítésében nyújtott támogató segítségem.
A kiállítás a református gyülekezeti ház udvarán valósult meg. A békés, zöld, rendezett udvar, a virágba borult különböző színű rózsatövek emelték igazán ünnepélyessé ezt az alkalmat, melyre a gyöngyfűzőkör családtagjai is ellátogattak. Az asztalokra kihelyezett, gyöngyből fűzött, egyedi és megismételhetetlen kincsek mellett állva jó hangulatban, finom falatokkal kísérve, a családtagok, ismerősök, barátok beszélgetéseivel telt az idő.
Ez az este a Marosfelfalusi Gyöngyfűzők munkájának ünnepe volt, ami a gyöngyfűzéssel közösen eltöltött idők tapasztalatainak és örömének is emléke marad.
