A lányka szívekkel könnyebb.
A fiúk a magyart a magyar tanárral azonosítják… így olykor…
Köszönést, mosolyt… gunyorosan...
Iróniát… szarkazmusittasan, felnőtteket meghazudtolóan.
Haragszik… A magyar nyelve? A magyarságra?
Elődömre, rám… tán az egész világra?
…
Nincs mit tenni. Be kell menni.
Múltkor bárkát… most állatot.
Kérlek, rajzoljatok!
Közben szóljon… A honfoglalás! Sokadjára... Demjén Ferenc. Ti kértétek! (fura az ízlésetek). Eduárd… persze zúgolódik. Nem szereti…
Hogy lehet itt rendet tenni, mindegyiknek megfelelni?
Na jó. Talán, ez bejöhet… Ezt neked! Emberedre akadtál, Edi Gyerek!
Szóljon techno… Monoton-kopogós… Repedjen a jég… Kemény burok… Olvadjon… alatta, mi van… Szíve… nyílik. Résnyire, épp. Itt van… Дeva -féle magyar népzene… Tessék!
Hallgatja, ízlelgeti… (tetszik neki). Hetek, hónapok múlva is emlegeti...
Első lépés… Egymás felé… Tréfa, mosoly, művészet… fegyver…. távolság ellen.
Azóta, minden órára...: pop, rock, elektronikus, opera, zenés vers, ambient... magyar nóta...
10 dalos lejátszási lista.
Élvezetes munka: kutatni, hallgatni (semmi trágár, semmi obszcén, szemérmetlen, semmi szomorkás… (bár az akad… nincs mit tenni… sírva vigad).
Eduárd a megnyitón fel akar lépni.
(Ne tréfálkozz gyerekkel!)
Na jó, de nem lehet ám akármivel! Pénteken tehetségkutató, készülhettek... bármivel.
Éva rajzol.
Dária olyan keringőféle… valamit... táncol.
Miri harcművészetet csinál… (síri csöndet generál.)
Karla… hidat formál...
Raul… bitangkirályul beatboxol…
De nem ám csak úgy, egyből, magától… (Félszeg fiú, csendes. Bár olykor… szóhoz se jutok… úgy megdöbbent…) Rajta, segítsetek neki, tegyétek alá az ütemet!
Dária kezdi, Edi beszáll… S aztán… Raul… fergeteges hangokat, ütemeket rádobál.
