Kiemelkedő költők sokaságát sorolhatnám itt fel, de véletlenül sem szeretnék kihagyni senkit sem. Talán nincs meg egy nyelv a világon, amely ennyire árnyaltan képes szolgálni a lírát. A magyar költészet napja, amelyet hazánkban 1964 óta, április 11-én József Attila születésnapján ünneplünk, megfelelő alkalom arra, hogy tisztelegjünk a magyar poézis előtt.
Örömmel tölt el, hogy egy olyan helyen szolgálhatok, a dél-erdélyi szórvány legtávolabbi szegletén, ahol a pedagógusok fontosnak tartják, hogy diákjaik minél korábban megismerkedjenek nyelvi örökségünkkel. A szórványban dicséretes módon rendkívül sok szavalóversenyt rendeznek, amelyeken a lupényi magyar diákok rendszeresen részt vesznek .
Az első osztályos Soaca Ingrid ezeken a megmérettetéseken két ízben is első helyezést ért el: Déván az adventi szavaloversenyen, illetve a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei etapján. Ugyanitt Orosz Péter a harmadik lett. Rész vettek a Kányádi Sándor nevével fémjelzett versmondó versenyen is, melynek megyei szakaszán Soaca Ingrid a második helyen végzett, Orosz Orsolya és Talapin Eliza pedig dicséretben részesült.
Lupényban a magyar költészet napját a magunk szerény módján versfaragással ünnepeltük. A kisiskolásokkal úgy döntöttünk, hogy miután a húsvét közeledik, locsolóverseket írunk. Vicces és fantáziadús alkotások születtek, az alábbi versike sorait is közösen írtuk meg:
“Nárcisz és ibolya illatozik a kertben, Kertészkedni indultam a tavaszi esőben, Szépek a virágok, de a szomszédban szebbek: Andi, Ingrid, Steffi, Orsi és Eliza!
Rózsavíz a kezemben, szeretet a szívemben!!
Megmentem a csirkét el fog szaladni! Ide nékem a tojást!
Szabad-é locsolni?”
Nem is volt oly nehéz! ... csupán megfogadták József Attila szavait: “Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más.”
