Bizonyára mind láttunk már kisebb-nagyobb, monokróm vagy színes… különféle formákkal és matériákkal tarkított szemétkupacot. Egymáson heverő, egymásba kapaszkodó nejlonzacskót, tollszárat, műanyag flakont, fél pár zoknit és apró kék kis kupakot… Felkapja, föld felett pár centivel táncoltatja, porfelhővel „nyakon hinti”, keringeti… Hordja, viszi… A szél… „A szemetet összefújja a szél.”
Valahogy így voltak ők is… ott. Egy óriási, ódon, vénségében is impozáns kastélyban. Boltozatos terekben, kék-sárga csempés pincében, a filagóriában, a medencében és a békét árasztó angol kertben. Ott. Egy helyen. Egy csöpp kis településen… Marosnémetin: ahol a magyar ajkúak száma közelebb esik az egyhez, mint a tízhez. Sokszor az az egy... Akivel összeterel minket… a Sors, az Univerzum, a Jóisten… Az élet… Pont Ő az. Ő… a legjobb felettes, az örök barát, a Nagy Ő… Gáspár-Barra Szilárd nem kereste. Mégis kapta… Ami Erdélyben annyit tesz: megtalálta. Megtalálta a Nagy "Azt", a legjobb Helyet, a Gyulay-kastélyt. Ezért lehettek ők ott… Idegenek, barátok, testvérek, szerelmesek… Magukat, élet értelmét, művészet mibenlétét keresők… Együtt.
Ott voltak, hogy „megidézzék a hely szellemét”…, hogy visszaidézzék, újraélesszék a 19. századot, amikor a kastélyban pezsgett a kulturális élet. Ott voltak, hogy zenéljenek, énekeljenek, mozogjanak, kacagjanak… Csaknem ötvenen… Képzőművészek, festők és grafikusok, forma-és textiltervezők, filmesek, fotósok, írók és költők, színészek, táncosok és beatboxerek… Gyapjúval, fonállal, bőrrel dolgozó kézművesek. Ott voltak, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek, tanuljanak. Tanuljanak magukról, egymásról, egymástól…
Első nap Gyuritól. Ő segített felszabadulni, bizalmat építeni, lágy érintésre, enyhe lökésre, csípésre... csukott szemmel bátran mozogni… Mert van ki fogja kezed, megállít, átkarol, ha kell. Hát merj bízni, elindulni, mozogni!
Aztán jött Bogi. Jött, ment, ugrott, tapsolt, tapsoltatott, bbbberrrrregtet, mmmmümmögtet. A fiatalok kánonban, kórusban énekeltek, ütemet vertek, nyöszörögtek, hangtengert bőszítettek, szelídítettek. A többiek középen… szemlehunyva feküdtek. Képzelegtek. (Dzsungel mélyén boszorkányfű-kotyvasztás, macskanyávogás… Kalóztámadás!!!!)
Másnap Mátyás hangolt. Hangoltatott. Hangokat képeztetett. Addig-addig, mígnem... „zengett az egész toroküreg”. Éjjelente összegyűltek a tábortűz körül és jammeltek vagy a díszteremben looper-eztek... „magukból csináltak ezret és ezer önmagukkal egyszerre zenéltek”.
Kingával a teraszon révedeztek, gondolatban, gyermekkorba visszamentek… Komikusabbnál komikusabb történetszálakat fűztek. Akadt kukorica - és almacsutka-csata, fagylalt és hóember és Hargita, Kelemen – havasok és kalandtúra, fénynyaláb és sötét éjszaka… Negyedikről kihajított gumi tininindzsateknős-fej, horgászat, cirkusz, gonoszkodó, gúnyolódó bátyák, búcsú és ócskás piac… ócskás piacon vattacukrot majszoló húgocskák...
A pince talajvíz helyett… élettel telt meg. Susmutoltak, előadtak, tanácskoztak, előhívtak… Márkkal ISO érzékenységet mértek, analóg gépekkel fotóztak, fotózkodtak… Mátéval cianotípiáztak.
Folyt az illatos, szappanos víz…. Tocsogott a gyapjú a kezek alatt. Nemezeltek: faliképet, ékszertartót, sapkát és sisakot, harangvirág kalapot, óriási, színes, puha derékalávalót.
S ott volt, futott, szaladt, rohant, Adél, aki a táborozó embersereget etette. Rizses lecsó, gulyás és csilis bab, szilvás gombóc is akadt (fejenként 10) összesen 500 darab. Kellett az erő… Ebéd után a fiúk, lányok megindultak. Ásókkal a hátukon (mint a törpök) mentek, gödröt ástak. A fiúk (így van rendjén…) „druzsbáztak”. Készült a földbe a mélyedés a kerámiáknak. Égett a tűz, izzott a parázs, feketéllett a szén… Körül, mint az ősvilágban, várakoztak, örvendtek a létnek, az együttlétnek, az életnek.
Amott… A filagóriában… Hátul… a hely szelleme készült… vörös drótból, spárgából, gallyból, mohából és fakéregből… Bárányka, robotforma vudubaba, tojáshéjszemű-, maszkszerű-, palástos és pajzsos figura… A hely szellemét „összegyűjtötték”, meggyúrták, kifúrták, összeragasztották…
Egyik este… maguk is átszellemültek. Mika csudaszép verszenéket szavalt, énekelt s Kérte őket, beszélgessetek... Beszélgessenek egymással, míg tudnak… Hiszen sosem tudhatják…
Bízunk, bízzunk benne, a szél jövőre is… Összefújja, összetereli őket… Hisz „… az egyformán gondolkodó egyének végül szükségszerűen egymásra találnak, sőt épkézláb összefogás csak így keletkezhet…” (Illyés Gyula: Naplójegyzetek)
A Marosnémeti Alkotótábor 2025. augusztus 31. és szeptember 7. között a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság szervezésében zajlott a Gyulay-kastélyban.
Az alkotótábor kurátora, fő szervezője: Gáspár-Barra Szilárd színész-művészettörténész
Műhelyvezetők:
Kányádi György, táncos, rendező-koreográfus – mozgás ws
Sikó Boglárka, zenepedagógus - zenei ws
Nagy Abigél, egyetemi hallgató (Kolozsvári Művészeti Egyetem / Universitatea de Artă și Design din Cluj-Napoca (UAD)) - gödörégetés
Szabó Márk Péter fotóművész – analóg fotó ws
Török Máté – (zenész, Misztrál együttes) - cianotípia ws
Miholcsa Mátyás – beatbox ws
Fancsali Kinga, költő - kreatív írás ws
Oláh Csilla – nemezelés ws
Bogdán Farkas – „A hely szelleme” szobor ws
Erdös Ami – batik ws
Varga Eszter - „Öreg fák simogatása”
László Noémi, József Attila-díjas és Kovács András Ferenc Költészeti Díjas költő, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok főszerkesztője - írás ws
Előadók:
Szatmári Ottó J. – illusztrátor, festő, vizuális művész – Digitális animáció, concept art
Dr. Pál Emese művészettörténész – Szocmodern muráliák Romániában
Fellépők:
MIKA (Heinczinger Mika) zenész (Misztrál együttes)
Támogatók:
Bethlen Gábor Alap
Communitas Alapítvány
Bővebben a Marosnémeti Alkotótáborban folyó munkáról:
https://www.facebook.com/profile.php?id=61562046687191
https://www.instagram.com/m_a_tabor/
