Forró László szavaiban a bibliai Simeon példáját idézte meg, és segítségével rámutatott a szabadságharc jelentőségére.
Új állam, új pénz, új hadsereg
Kossuth Lajos és társai megteremtették az új államformát – mely, bár csupán pár hónapig működött, de így is elgondolkodtató példát mutat a mai, erdélyi magyarságnak, amelyik 25 éve babrál az autonómia tervezetével – magyarázta a főjegyző. Létrejött továbbá egy új pénz, a „Kossuth bankó”, be is vezették – nem gondolkodtak annyit az előnyökön, hátrányokon, mint manapság, amikor az euró bevezetésén hezitálnak. És volt új sereg mely önvédelmi harcával mutat példát napjainkig. A sereg, melyet végül legyőzött a hatalmas ellenség. Legyőzte, de meg nem törte. Az aradi tizenhárom tábornok soha nem árulta el a magyar népet – annak ellenére, hogy néhányan a magyar nyelvet sem ismerték. Ez a hűség, kitartás csodálatra méltó manapság is.
Telik az idő, nem múlik!
Elgondolkodtató, miként tudtak olyan higgadtak lenni az aradi tábornokok életük utolsó perceiben. Amikor a vesztőhely felé lépdeltek, bizonyosak voltak abban, hogy számukra nem múlik, hanem telik az idő. Hisz amikor múlik az idő, akkor minden perccel, minden órával kevesebb marad. Akkor elönti az embert a félelem, és arra gondol, mi mindent megtehetett volna még… De amikor telik az idő, az olyan, mint amikor a pohár telik: minden perccel, minden nappal egyre többek leszünk, kaptunk még egy órát, egy napot ajándékba. Ezt tudta a bibliai példa Simeonja, és ezt érezte az aradi tizenhárom is: élete kiteljesedett, megtette, amit lehetett, és megőrizte, ami nélkül nem élhet az ember. A szabadságba és az Istenbe vetett hitét.
Erre tanítja az utókort az aradi tábornokok példája. Megőrizve hitünket, magyarságunkat, számunkra sem múlnak, hanem telnek majd az évek, zárta gondolatait Forró László.
A nagyszalontai megemlékezés koszorúzással és néma főhajtással zárult.
