„Mosoly mindenki lelkére.”
Immáron tizenkettedik éve, azaz 2005 óta tartjuk a népmese napját, melyet a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésének köszönhetően, szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünneplünk. Ezért ezen a napon mi is meséket néztünk, mesét olvastunk, rajzoltunk, sokat játszottunk. A népmese nem csak szórakoztat, hanem olyan hagyományőrző történeteket mesél el, amelyek tele vannak bölcsességgel.
A gyermekekkel különböző népmeséket néztünk: Sündisznó, A csillagszemű juhász, A szorgalmas és a rest leány, Király kis Miklós, A talléros kalap. Azt követően a nagyobb gyerekek külön, a kisebbek csoportokban kaptak egy-egy puzzle meseképet, amit ha összeraktak, kitalálhatták, hogy melyik mese jutott hozzájuk. Mindenki nagyon izgatottan, kíváncsian kezdte el ezt a játékos feladatot. A kapott meséjüknek új, kitalált mesecímet kellett adniuk, majd „mesefeldolgozást” tartottunk: a gyermekeknek rövid, tömör mondatokban fel kellett eleveníteniük a mesét. A Maróti Orsolya-Sipos Linda által írt „Balassi füzetek 4., Mesélj nekem!” részének köszönhetően népmesét olvastunk, és feladatokat oldottunk meg. A gyerekeknek ez különösen tetszett, mert a Balassi füzetek ezen részével még nem találkoztak, így ez újdonság volt számukra. A napot rajzolással, festéssel zártuk. Mindenki, a neki legjobban tetsző, a képzeletét legjobban magával ragadó képet jelenítette meg a munkájában. Azt gondolom, hogy ismét egy remek napot tölthettünk együtt, és a gyerekek nagyon szívesen vettek részt a „feladatokban”.
A mesének nemcsak közösségépítő, szókincsbővítő, és figyelemfejlesztő hatása van, de a gyermek személyiségének fejlődésében is jelentős szerepet játszik. Ezenkívül pedig úgy gondolom, a hagyományaink megőrzéséhez szorosan hozzátartozik a népmesék ismerete is, hiszen azok megismerésével is más-más értéket adunk át a fiatalabb generációnak.
