Jelenlegi hely

Déván járt a Mikulás

Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje

/ Surányi Bettina /
suranyi.bettina képe
"Miklós püspök egykor régen, segített a szegény népen. Őt dicsérte koldus, árva, emlékezzünk jóságára."
Mikulás bácsi a dévai templomban. Mikulás bácsi köszönti a gyermekeket.A célba ért ajándékok.A Mikulás megbízottjai.

Ahogy a jól ismert dal mondja, valóban élt egy Miklós nevű püspök, aki a legenda szerint elhatározta, hogy segít egy szegény embernek férjhez adni három leányát. Az éj leple alatt egy arannyal telerakott erszényt tett a szegény ember ablakába, hogy segítsen neki. Mindezt szerénységből és szemérmességből titokban tette. A rákövetkező két éjjelen is hasonlóan cselekedett, ám az utolsó éjjelen a szegény ember megleste az adakozót, hogy megköszönhesse neki az ajándékot. Ekkor Miklós csak annyit mondott, hogy egyedül csak Istennek tartoznak köszönettel.

Ez az alapja a Miklós alakja köré épült szokásoknak. Ahol él ez a szokás, ott minden év december 5-ének éjjelén meglátogatja a gyermekeket. Az apróságok mielőtt nyugovóra térnek, szépen megtisztított csizmácskáikat kiteszik az ablakba. A piros köpenybe öltözött apó házról házra jár és ajándékokat hagy nekik. Másnap reggel, vagyis december 6-án már izgatottan szaladnak a kicsik az ablakhoz, hogy a kedves Mikulás bácsi mit hagyott ott nekik. Akadtak azonban olyanok is, akik nem voltak jók, így ők ajándék helyett virgácsot (régebben szenet) találnak a csizmájukban.

Aki ajándék nélkül marad, az az elkövetkező évben azon munkálkodott, hogy elsősorban saját magának, másodsorban pedig a Mikulásnak megmutassa, hogy mennyire jó gyerek. A legendák szerint a fehér szakállú Mikulást fekete krampuszok kísérik, ma már ez is változóban van. Gyakran elmaradnak a kísérők, a modern Mikulás Lappföldön él, és részszarvas szánnal közlekedik.

Hozzánk a régi hagyomány szerint, és nem rénszarvas szánon jött, és a kolostoriak igencsak jók voltak az idén, hiszen a fehér szakállú egyedül érkezett, ördögfiókák nélkül. Az esti szentmise után énekszóval bevonult a templomba, s elfoglalta méltó helyét. Először csak félve közelítettek hozzá, de mikor rájöttek, hogy szíve tele van szeretettel, máris merészebbek lettek a kicsik, ő pedig kérdésekkel vizsgáztatta a felbátorodottakat. Persze a gyerkőcök is sok kérdést tettek föl. Az ünnepség után pedig, kifelé menet minden gyermek megkapta az ajándékát, és egy piros fehér sapkát a Mikulás segítőitől. Boldogságuk határtalan volt.

Másnap, december 7-én a Mikulás küldött még külön ajándékokat az Alapítványnál működő magyar óvoda csöppségeinek is.