Ha egy kicsit még fentebb megyünk, akkor megtalálhatjuk azt a keresztet is, melyet a cserkészcsapat egykori tagjai állítottak, és időről-időre meglátogatják a csapat jelenlegi tagjai.
A felfelé vezető úton hat megállót tartottunk, ahol elmeséltem, illetve különböző apró tárgyakkal szemléltetve közelebb hoztam a gyerekek számára az eseményeket.
Az első megálló alkalmával felső ruhákat, illetve friss ágakat terítettem a földre és elmeséltem Jézus Jeruzsálemi bevonulását, és hogy sokan kérdezték, hogy ki Ő? – mert nem ismerték, mint ahogy talán most sem ismerjük őt sokan.
Ezzel az első állomással hívtam a gyerekeket, hogy jöjjenek és a felfelé vezető úton - mire a kereszt tövéhez elérünk -, ismerjék meg Jézust.
Második állomás az utolsó vacsora állomása volt, ahol megtörtük a kenyeret, közösen ettünk belőle, valamint a szőlőléből is ittunk, ahogy elmondatott:
„Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek adatik. Hasonlóképpen miután vacsorált, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára.”
Harmadik állomáson egy marék pénzérme volt nálam, mellyel Júdás árulását szimbolizáltam.
Negyedik állomáson - melynél már majdnem felértünk a csúcsra -, egy palástot és töviseket mutattam, és elmeséltem, hogy hogyan gúnyolódtak Krisztuson a keresztre feszítése előtt.
Innentől csendben haladtunk tovább a csúcsig, amely már nem messze volt tőlünk: egészen a felállított keresztig mentünk. Szegeket és dobókockát hoztam magammal. A szegeket nem kellett magyarázni, hogy miért vannak nálam, de a dobókocka kifogott a gyerekek fantáziáján: Jézus ruháján sorsvetéssel osztoztak meg a katonák, ezt jelképezték a dobókockák a kezemben.
Egy nagyobb szusszanást követően egy fekete lapot mutattam nekik, hogy vajon tudják-e mit jelenthet ez? Éppen három óra volt, amikor elindultunk lefelé a hegyről: éppen Jézus halálának órája, amikor is azt olvassuk, hogy teljes sötétség borult az égre.
Minden állomásnál énekeltünk az adott állomáshoz illő éneket, gitárral kísérve.
Lefelé menet pedig egy régi elhagyott bánya bejáratánál álltunk meg: és semmilyen apró tárgy nem volt nálam, hiszen Jézus sem maradt a sírban. Mikor meg akarták látogatni a következő fogadta őket:
„Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.”
A lefelé indulás előtt még végig jártuk az apácák kolostora melletti tizennégy stációt, valamint az egykori bányászok imahelyén mi is mondtunk egy imát. Majd megegyeztünk abban, hogy egy kicsit közelebb kerültünk ahhoz, hogy megismerjük Jézust.
Ő volt a kereszténység alapítója.
Aki ennél többet szeretne megtudni, azzal találkozzunk a Feltámadás ünnepén a templomban.
