Jelenlegi hely

Robi

/ Pipei Borbála /
pipei.borbala képe
Robi a Gerhardinumba jár. Hetedikes. Robi Dani lakótársa. A gyerekek (kölcsönsúlyzóval a szobában) együtt edzenek.

Ősszel betűket, szavakat, 3 betűs szavakat olvastunk.

Télen már óriáskarakterekkel nyomtatott versekkel (Romhányi, Tamkó Sirató Károly, Zelk Zoltán…) próbálkoztunk.

Tavasz van. A völgyben nyíló virágokkal nem foglalkozunk.

Gyermekbibliát, locsolóverset olvasunk. Mint a kicsikkel… betűtornyot játsszunk.

Birkanyírásról, kedvenc (alig van) tantárgyakról, sportról, szkanderről, szerekről, gyűrűről, Csollány Szilveszterről… Beszélgetünk. (néha egy – egy videót vagy mesét is megnézünk).

Olykor (olyan emberi…) pletykálkodunk (ebben ő győz..), tréfálkozunk (sokszor, nem túl hangosan... kacagunk).

...

Mindig vár… nem nagy örömmel… (Meg ne lógjon... sietek.)

Őszinték vagyunk…

Hol a bűn határa?

Vannak kérdések, melyre a választ keressünk… nem tudjuk, nem találjuk.

...

Román településen… Egy baba anyja csak magyarul tud.

Meggyógyul. Magától...

Meggyógyult.

De…

Betegségébe… belesüketült.

12 éves koráig nem hallott.

Aztán… Idekerült. A Gerhardinumba. Az igazgató, István „Peda”, épp, ki érte, kapta, fogta…

Orvoshoz hordta…

A régi, ismerős, biztonságos világa megszűnt.

Agysokk. Testsokk. Túl sok...

A fiú elájult.

S mikor észhez tért… már … minden… más volt… Hallott.

Beszélni ő sohasem tud megtanulni… Azt mondták, túl késő már. Ennyi idősen? Nemár!

S mégis…

A határokat kinyújtják, szélesítik, szétfeszítik…

A tanárok… Boglárka, Böbe, Amálka.

A logopédus Csilla.

A társak, Sabina és Rosa… figyelmessége, odafordulása…

A gyermekkor hangjait vissza már nem kapja.

De… Szíve a helyén s jó esze van.

...

Hiába mondja, hogy ő lusta. (Talán valamelyest igaz is).

Aki 11 évesen minden nap gyúr: súlyzózik, fekvőtámaszozik, izomdiétásan étkezik...

Bátor, kitartó és tettrekész…

...

Most már: a csillagos ég a határ!

...

Bár…

Egy-egy nap... biztos visszatérne… régi, ismerős, biztonságos világába.

S egyszer-egyszer… mi is meglátogatnánk őt ott…

Hol nem hallik a világ keserűsége, zaja, fájdalma…

De most már… Itt vagy. Itt vagyunk.

Maradj itt! Maradjunk!

Potré helyett… Robi a róla szóló cikkhez a képet maga készítette. A jobbik kezével. S közben gyengébbik kezével leszkanderozta az én erősebbik kezemet. Visszatért! Visszatért ereje, visszatért a kedve. Jövőre 15 lesz. (Jelentkezhet a bajnokságra.) Jövőre jelentkezik a szkander bajnokságra.