Egészen sokan lehetnek a világban olyanok, akik, ha katonát, biztonsági őrt vagy rendőrt látnak, megrezzennek. Óhatatlanul összeszorul a torkuk, gyomruk, kissé gyorsabban ver a szívük. Még akkor is, ha tudják, semmiféle szabályszegést nem követtek el. Egy esetleges ellenőrzés gyanúja, vagy egy tényleges ellenőrzés ténye mindenképpen izgalommal jár...
Efféle izgalmat élt át Ilkei Lóránd (a Délnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkipásztora) 2026. április 24-én, pénteken. Előkerültek a mappák a dokumentumokkal, szerződésekkel, számlákkal, számokkal, kimutatásokkal… Majd előkerültek (18 órakor) a hívők. Mozgó, lélegző bizonyítékai annak, hogy a dévai unitárius közösség él. Él és remél, és bízik. Jobbágy Júlia (a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkésze) a hitet, a bizalmat (mint oly sok unitárius lelkész) saját életéből vett példával, emlékkel illusztrálta. Családjuknál, annak ellenére, hogy a gyerekek már rég felnőttek, még mindig jár a Mikulás. Jár és ajándékoz. De nem csokoládét és narancsot. Élményt hoz. A tavaly kapott élményre azonban a közelmúltig kellett várniuk. Addig a napig, míg a Cirque de Soleil, a világhírű kanadai cirkusz Kolozsvárra látogatott. A produkció részeként az artista nők könnyedén lengtek. Jobbra, balra, előre, hátra, félélem nélkül, könnyedén. Testük ide-oda ingázott, de bizalmuk egy percre meg nem ingott. Bár a cirkusz a szórakoztatás végett született sok-sok évtizeddel, évszázaddal ezelőtt, a mai kor cirkusza, ha nyitott füllel hallgatjuk, látó szemmel nézzük, taníthat is bennünket. Júliát az OVO (portugálul: tojás) a hitre, bizalomra és az összefogásra tanította. Az OVO-ban a pici kék légy egy tojással a hátán érkezett a rovarkolóniába. A rovarok nem tudták ki ő, mi az a nagy ovális képződmény a hátán, mégis mind érezték, különleges. Valami, amit óvni, védeni kell. Egészen addig, míg, minden védelem, óvás ellenére… Dörrenés, fénysugár, repedés... Csécs Márton Lőrinc a Torockói Unitárius Egyházközség lelkésze, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör esperese Júlia történetére reflektálva elmesélte gyermekkori emlékét: kisfiúként az ő feladata volt a fényt beengedni a tojásba. Az ő feladata volt, a kiscsibét kiszabadítani a világra. Apró kis ujjaival, finoman, nem túl gyorsan, de nem is túl lassan bontotta a héjat. A héjat, mely, ha belülről törik fel, életre kel, ha kívülről törik fel… Egy élet vész el. Márton Lőrinc tojáshoz hasonlította a dévai hívőket. Ahhoz a tojáshoz, melyben belül élet bugyog, mely önmaga, önmagától szeretne a fényre törni, élni, megmaradni, fennmaradni, túlélni. Mindezt a mappákban talált számok bizonyítják. A dévai unitárius közösség átlagon felüli számban látogatja az istentiszteleteket és átlagon felüli összegben adakozik. Átlagon felül összetart és átlagon felül óvja a tojást. A hitet. A közösséget. A fényt.
