A 20. alkalommal megrendezett Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója idén március 18. és 22. között rendhagyó módon turnészerű előadássorozattá alakult, mégpediglen azon nemes célt tartva szem előtt, hogy a szórványmagyarság közönségéhez is eljussanak produkcióik. Ilyen módon került bemutatásra a Bekecs Táncszínház, a Háromszék Táncszínház, Udvarhely Néptáncműhely, Maros Művészegyüttes és a Nagyvárad Táncegyüttes egy-egy előadása Szovátán, Nyárádszeredán, Gyulafehérváron, Déván, Petrillán és Nagyszebenben, illetve a Hargita Székely Néptáncszínház Toldi-interpretációja Vajdahunyadon.
Midőn Arany János megtudta, hogy a Toldi hivatalosan is kötelező olvasmánnyá vált, sóhajtva csak annyit mondott: Magyar ember eztán jókedvéből nem olvassa már! Ebben az egyébként híresen bölcs (az MTA főtitkári tisztjét 10 éven keresztül betöltő) költő tévedett. A Toldi divatos szóval élve örökzölddé vált, amelyhez mind a mai napig visszanyúlnak.
Pálfi György például, a Hukkle, Taxidermia és fesztiválnyitóként elhíresült Final cut (Hölgyeim és Uraim) című kultikus alkotások rendezőjének sokáig dédelgetett vágyálma volt a Toldit filmen "megcsinálni". (Végül Jankovics Marcell készített belőle animációs filmet 2022-ben, életműve megkoronázásaként.)
De Arany bűvöletében éltek az emigráns magyar irodalom jeles képviselői is, akik saját bevallásuk szerint az Óhazától távol, a célból, hogy a magyar nyelvvel eleven kapcsolatot tartsanak fenn, a legtöbbször az Ő kötetei után nyúltak. Erről tudósít Márai Sándor a naplóiban, Csé Szabó László az esszéiben, Lénárd Sándor memoárjában, és Faludy György több szonettjében.
A Hargita Székely Néptáncszínház által 2026. március 20-án a vajdahunyadi Corviniana Kulturális Központban – vagy ahogy itt mondják, a Magyar Színházban – színre vitt Toldi-interpretációt látva pedig Szerb Antal A magyar irodalom története című munkájában az Aranyról szóló, A népi fi című fejezetének kezdő sorai juthattak a néző eszébe:
Ha az Ezeregyéjszaka dzsinjei egy nap felkapnák Magyarországot és elvinnék távolabbi egekbe, úgyhogy a helyén nem maradna semmi más, csak Arany János tizenkét kötete, ezekből a mágikus könyvekből maradék nélkül ki lehetne olvasni a magyarság eidosát. Minden szál hozzá vezetett és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.
És hogy az előadás lényegét megfogalmazó műsorfüzetből is idézzek: A produkció hidat épít múlt és jelen között, megmutatva, hogy a Toldi története ma is aktuális: az emberi erő - mint elszántság és kitartás, az igazságért való kiállás és a közösségbe vetett hit mindannyiunk közös kincse.
Köszönhetően a Bekecs Táncszínház szervezésében megrendezett XX. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója részeként Vajdahunyadon bemutatott, fentebb említett, magas színvonalú előadás által most ebből a közös kincsből jutott a helyi közönségnek is, így a híd nemcsak múlt és jelen között ívelt, de – ahogy Ferenczi István, a Hunyad megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fogalmazott –: Székelyföld és az Anyaország között is, mivel a Dél-erdélyi szórványmagyarság már egy jó ideje (mondhatni Toldi-féle szívóssággal) ezt a híd-szerepet tölti be. Lelki erőt ehhez a mindennapokban végzett, de nem hétköznapi szerephez az itt élők pontosan ebből a közös kincsből tudnak meríteni – ezért is telt meg a színház nézőtere, és szólt a vastaps a produkció végén!
A XX. Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának résztvevői Vajdahunyadtól március 22-én a helyi várkastély kül- és belterében forgatott flashmobbal búcsúztak.
Képek: Kulcsár Hunor
