1964 óta hagyományosan József Attila születésnapjához igazítva, április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Mivel az ideiről a húsvéti ünnepek, illetve az országos parlamenti választások némileg elterelték a figyelmet, ezért e versünnepet utólag: április 21-én tartottuk meg a Vajdahunyadi Magyar Házban.
A vajdahunyadi magyar közösség jó pár tagja híresen versbarát. Közös összejöveteleink alkalmával gyakran verssorokkal köszöntjük egymást, s replikázunk, mint Petőfi és Arany egykoron. E két költőóriást sokszor körbejártuk, már csak Erdélyi kötődéseik miatt is. Időközben Szalonta is Erdély lett, és Segesvár is itt van egy karnyújtásnyira. Petőfinek mellszobra van a református templomkertben, Aranytól pedig nemrég láttuk a Toldit (a Hargita Székely Néptáncszínház jóvoltából), nem sokkal előtte pedig a Tetemrehívás című irodalmi estet (a komáromiaknak köszönhetően). Ha a magyar költészetről van szó, a helyiek nem szűkkeblűek. Előzetes felhívásomra, hogy mindenki nevezze meg kedvenceit, egy vers-cunami jött szembe velem a közösségi platformokon: Reményik, Dsida, Czigány, Ady, Kosztolányi, a három évig Fogarason tanító Babits és természetesen József Attila neve köszönt vissza leggyakrabban.
Tavalyi költészetnapi ittjártamkor József Attila: Osztás után című versével, illetve az ilyenkor kihagyhatatlan Születésnapomra című alkalmi költeményével és annak parafrázisaival foglalkoztunk, ezért idén, hogy ne ismételjem önmagamat, a gazdag életmű egy másik kimagasló alkotására hívtam fel a figyelmet. De mindezt megelőzte egy általános át- és kitekintés a költészet napjára és a József Attila-i életmű utóéletére nézve egyaránt.
Mint kiderült, sokunk kedvence az 1991-ben indult Lyukasóra televíziós vetélkedő, amelynek első házigazdája Mészöly Dezső volt, manapság pedig a friss Kossuth-díjas Lackfi János tölti be e szerepet. Nagy örömünkre, a régebbi adások egy ideje megtekinthetőek a Nemzeti Archívum videótárában.
A 2010-től, Székelyföldről induló Versmaraton sem ismeretlen errefelé, viszont az alig tízéves "Posztolj verset!" mozgalom híre csak most ért ide – remélem, elterjed majd ez is, s a versmatricák megjelennek itt-ott, legalább április idusán!
Költészetnapi előadásom második részében már kifejezetten József Attilára irányítottam a figyelmet. Az aktuális „Április 11.” című versét Latinovits Zoltán tolmácsolásában hallgattuk meg, majd nagyot ugorva az időben: a költő utolsó napjait megidézve, Cserépfalvinak írt utolsó levelét, illetve a halálhírére reagáló, Radnóti Miklós naplóbejegyzését hallgattuk meg. Ezt követően Cs. Szabó László: Egy nép s a költészete című esszéjéből idéztem, főként az olyan mondatokért, mint például a:
"József Attila mindig szabatos, konkrét, s közben a vers úgy ragyog, mint egy harmatcsepp, úgy száll, súlytalanul, mint a nyírfa pihéi. Vétkezem költészete ellen e hasonlatokkal, mert kép és tárgy egymáson átvilágítva, hasonlat nélkül azonosul a verseiben, azok is illuminációk, Rimbaud-i szinten."
A Vele foglalkozó esszék sorát EP, azaz Esterházy Péter: A legjobb, József Attila című írása folytatta. Az ebben a Költőt legfelső szintre emelők sorát pedig Pilinszky: József Attila, illetve: Újra József Attila című öt-, illetve négysorosa, majd kortársa, Faludy György: József Attila emlékmű Szárszón 2. című szonettje tetézte.
Végezetül Szabó András: Miért szeretem című, a Magyar Katolikus Rádió archívumából visszahallgatható, heti irodalomtörténeti sorozatának azon epizódját hallgattuk meg, amely József Attila Babitshoz írt Magad emésztő című bocsánatkérő versével, és a benne rejlő kétféle, egymással homlokegyenest szembehelyezkedő irodalomfelfogással, nem utolsó sorban pedig az ezen a szakadékon átívelő, megindító, baráti kéznyújtással foglalkozik – kicsit kiszólva a hétköznapokba is: hisz a magyar költők önként vállalt, de a közösség részéről is rájuk testált közéleti szerepüknél fogva időkön és tereken át ma is üzennek az utókornak. József Attilának ugyanakkor nemcsak ez a verse, de egész életműve aktuális, mint ahogy azt Esterházy Péter is megállapította, ezért nemcsak, hogy érdemes Vele foglalkoznunk, de kötelességünk is egyben. Ennek most, költészetnapi apropóból úgy érzem, eleget tettünk.
Zárásként a Harmónia Nyugdíjas Klub elnöke, versbarátom: Kófity Magda olvasott fel párat kedvencei közül, a többieknek pedig a közösségi tér kínál(t) nagyszerű alkalmat arra, hogy kedvenc verseiket megosszák a többiekkel. A virtuális vajdahunyadi lyukasóra klub ott folytatódik...
(Fotók: Gáspár-Barra Réka)
