Silai Rubinka tanítónő elbeszélése szerint az 1990-es évek előtt tiltott volt minden magyar nemzeti ünnep megtartása. Az iskolában nem tanították a magyar történelmet, nem is tudtak arról, hogy létezik Március 15-e vagy Augusztus 20 mint a magyar történelem, a magyar nemzet ünnepei.
“Isten áldja meg a magyart,
Tartsa nevét még a Föld tart!
Paradicsom hazájában,
Éljen örök Boldogságban
Éljen örök Boldogságban!”
A gyerekek az ünnep alkalmával népviseltbe öltöznek. Ebben sokat segítenek a falu idős nénikéi, akik örömmel kölcsön adják a gyermekeknek a megőrzött fiatal kori népviseleteiket.
“Töltse békében napjait,
Egyezve lássa fiait!
Tatár, török más nemzetség
Senki meg ne rendítessék,
Senki meg ne rendítessék!”
A falu főterén álló Szent István szobornál tartják meg az általános iskola diákjai, az óvodások és a falu lakói a nemzeti ünnepet. Szórvány falu lévén az általános iskola tanárai és az óvónéni együttműködve készítik fel a gyermekeket, így a bejáró gyerekek, a faluban élők, a gyermekházakban élők, magyar és csángó gyermekek mind együtt készülnek.
A “navétázó” vagyis bejáró diákok miatt tanítási időben délelőtt zajlanak az ünnepségek, ahova szülők, nagyszülők is eljönnek.
A felső tagozatos diákokat a magyar tanárok készítik fel. A gyerekek versekkel, és Kossuth nótákkal készülnek.
“Isten áldja meg a magyart,
Tartsa nevét még a Föld tart!...”
A falu idősebb lakói elmondták, hogy a II. világháborút követően magyar ünnepeket nem ülhettek meg, mindenfajta megemlékezés, magyar beszéd tiltott volt, de még ma is azt emlegetik: ” Édes hazám, szép Magyarország! Hej, a betyár mindenit, MAGYAR vagyok!”
„Ha magyar nótát hallok, szétreped a szívem!”
A faluban élők még emlékeznek szüleik, nagyszüleik révén a Trianon előtti időkre. Gyermekeiket, unokáikat magyarnak nevelik, magyarul beszélnek, a szokásokat, hagyományokat, népdalokat, nótákat, viseletet megtanítják nekik.
“…Isten áldjon meg bennünket,
Minden igaz magyar embert,
Minden igaz magyar embert!”
A nemzeti ünnepeinkről való megemlékezés, a hagyományőrző fesztiválok összekovácsolják a szórványban élő maroknyi magyarságot. A szívük megtelik örömmel, boldogok és büszkék rá az itt élők, hogy ők Magyarok!
