A címben rejlő farsangi időszak Szlovéniában is a mulatságok, alakoskodások, disznótorok és a fánksütés időszaka. A mohácsi busókhoz hasonlóan errefelé a kurentek űzik el a gonoszt és a hideget, beharangozzák a tavasz érkezését. A birkabőrbe öltözött, kolompokkal felszerelt alakok bőséget és szerencsét is hoznak zajos felvonulásukkal. Lendván és környékén több helyen is volt farsangi sokadalom ebben az időszakban.
Régen kifejezetten a Muravidékre jellemző párja volt ezeknek a maszkosoknak a "szalmás medve". A kicsépelt zsupszalmából szalmakötelet sodortak és ezzel betekertek egy embert. Ez az alak medvére emlékeztetett, ijesztő morgó hangokat adott ki, az arcát is lefedték egy medve álarccal. Az ő feladata is a tél elűzése volt. Más közkedvelt maskura figurák voltak a betyár, a medvetáncoltató, a vőlegény, a menyasszony és a boszorkány. A felvonulásokat este bál követte, sok pár ezeken a táncos alkalmakon talált egymásra.
A farsang vége felé már hosszabbodnak a nappalok, percről percre rövidülnek az éjszakák. De februárban még sötét volt reggel, mikor felkeltünk. A kézművesek csapatával óvodáról-óvodára jártunk. Igyekeztünk a színes, csillogó, filcből készített maszkokkal mosolyt csalni az óvodások arcára. A lelkes óvodapedagógusok pedig zenével, énekkel tették még vidámabbá a foglalkozásokat.
Az álarckészítést mindenhol felszabadult játék követte, cicák, nyuszik, bátor hősök népesítették be a csoportszobákat, mivel a gyerekek igazi átváltozó művészek.
