Jelenlegi hely

Zoltán újratemetve

/ Veres Annamária /
veres.annamaria képe
Nagyszelmencről, Nagykaposról és környékéről két busz érkezett a kettéosztott ikerfalu történetét feldolgozó Zoltán újratemetve című darab keddi, november 17-i előadására a budapesti Nemzeti Színházba.

Két busszal érkezett közönség a Magyar fővárosba az Ung-vidékről, hogy megtekintsék Zelei Miklós A kettézárt falu című kötetéből készült színdarabot a Nemzeti Színházban, Gobbi Hilda kis termében. A Vidnyánszky Attila rendezésében színpadra vitt Zoltán újratemetve című művet november 17-én adta elő a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház a Zsámbéki Színházi Bázissal közös produkcióban.

„Tragi-groteszk a huszadik század második felében, Kelet-Közép-Európa peremvidékén. Peremhelyzetben és mezsgyeállapotban. A posztszovjet és a posztnemzeti lét közös terében - a remodernizáció hajnalán. Magyarán szólva: színjáték a Szovjetunió nyugati határán, a birodalom fennállásának utolsó nagy telén, majd felbomlása után, amikor Kelet vasfüggönyéből Nyugat aranyfüggönye lesz" - áll a darab ismertetőjében.
Zelei Miklós, az előadás előtti beszélgetésen hangsúlyozta: nagy pillanat, amikor egy történetnek az eredeti szereplői és az abból született mű szereplői egy színházban találkozhatnak. "Ez a színház ráadásul a Nemzeti Színház, ahol a legfontosabb ügyeinket a lehető legmagasabb művészi színvonalon mutatják be" - tette hozzá a mű szerzője, aki 1994 óta kutatja Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét.
Az író elmondása szerint a darab nem a könyv adaptációja, hanem a valós történelmi szituációra kitalált történet. „Sokkal több igazat mondunk, mint amennyi a valóság" – jelentette ki, majd hozzátette, hogy sokat köszönhet a nagyszelmenci Matyi Tamás egyetemi hallgatónak, hogy segített a szelmenci közönség megszervezésében.
A beszélgetésen részt vett továbbá Gazsó L. Ferenc, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. MTI igazgatóságának igazgatója, illetve Tóth István történész, volt beregszászi főkonzul.

Az előadáson szinte érezhető volt a két oldal: Kárpátalja és Felvidék közös lélegzése. A mellettem ülők közül sokan hol elsírták magukat, hol együtt nevettek a valóban elég groteszk darabban elhangzott megjegyzéseken, majd a közönség állva tapsolt az előadás végén.