A színdarab egyaránt szólította meg a közösség fiatal és idős tagjait kreatív és tartalmas összeállításával. Ennek eredményeként a vendégek nagy elégedettségére megtelt a Fogarasi Református Egyházközség gyülekezeti terme.
Az előadást követően Szász Tibor református lelkész a közönség nevében megköszönte az előadást és mivel aznap volt a Magyar Szórvány Napja, ezzel kapcsolatosan is megfogalmazott pár gondolatot.
A rendezvényt szeretetvendégség zárta, melyért a fogarasi magyar közösség leglelkesebb tagjainak jár köszönet. A gondosan előkészített zsíros kenyerek, sütemények és üdítők fogyasztása közben Szabó Gábor, a fogarasi magyar közösség polgári vezetője felelevenítette a régi idők emlékét, amikor még Fogaras városának is volt magyar színjátszó csoportja. Mondta ezt kettős érzéssel, egyrészt a szomorúság töltötte el, hogy már nincs Fogarason hasonló tevékenység, másrészt büszkeség és remény, hogy még vannak és lesznek fiatalok, akik érdeklődnek ezen műfaj iránt.
Végezetül Dimény Ágnes, az egylet és a színtársulat vezetője mondott köszönetet a meghívásért, a lelkes közönségért és a nagyszerű fogadtatásért. Beszédében kitért arra is, hogy mit jelentett a csoportnak a szórványban fellépni, mondván: “Nekünk, tömbmagyarságban élőknek fogalmunk sincs, hogy az ittenieknek mit jelenthetnek számunkra olyan aprónak tűnő dolgok, mint például a magyar nyelven való ügyintézés, vagy akár az egyszerű társalgás lehetősége az üzletekben, utcákon, iskolákban.”
Az előadás sikeressége újra bebizonyította, hogy ezekre az eseményekre szükség van. Egyrészt a szórványban élők részéről, akik kulturális igényeik egy részét otthon, saját településükön is kielégíthetik, másrészt ezen alkalmaknak köszönhetően a tömbből érkező előadók, csoportok ismereteik bővítésével és nemzettársaik megismerésével saját közösségükbe is új szemléletmódot vihetnek.
