Petőfi ösztöndíjasok találkozása
2017. október 25-én banja lukai (Bosznia-Hercegovina) tartózkodásom után indultam a vajdasági Adára, hogy ott találkozzak Muratovic Irma elnökkel és Veg Zoltán titkárrral (HUM Magyar Polgárok Egyesülete, Szarajevó). Mivel találkozónkat csak estére beszéltük meg, így akadt egy kis szabadidőm, amit tapasztalatszerzésre fordíthattam. Mivel a vajdasági ösztöndíjasok végiglátogatására nem volt elég időm, úgy döntöttem, ellátogatok Bódi Viktória ösztöndíjashoz Vukovárra.
Ő a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HDMK) szervezetnél dolgozik Vukováron. Éppen irodalmi estet tartottak az érkezésem napján. Viktória elmondta, hogy számukra különösen fontos a hagyományőrzés, vagy éppen a magyar konyha, amelyre más nemzetiségek is egyre nyitottabbak Vukováron. Miközben a háborús emlékeket is őrző utcákon sétáltunk, elértük a magyar házat, mely korszerűen felújított homlokzatával egyből kitűnt a környék épületei közül. A kisebbségi ház megvalósulásában nagy szerepe volt mind a horvát, mind pedig a magyar államnak, az eredmény pedig lenyűgöző. A fűthető teraszon kívül konyha, nyári konyha, múzeum és könyvtár is helyet kapott a helyi magyarok közösségi házában.
Bár a két szervezet találkozása most nem jöhetett létre, megállapodtunk, hogy a jövőben megpróbáljuk követni társegyesületeink rendezvényeit és ha a lehetőségeink engedik, szorosabbra fűzzük Vukovár és Szarajevó kapcsolatát.
Egy rövid vajdasági kitérő után később Erdély felé vettem az irányt, ahol a Civil Akadémia rendezvénye várt bennünket Szamosújváron. Hét ország magyarjaival találkozni önmagában is érdekes tapasztalat, a szamosújvári Petőfi-ösztöndíjassal találkozni azonban kifejezetten nagy élmény volt. Paróczi Ákos munkája nagyban eltér az én boszniai küldetésemtől, sőt, talán összehasonlíthatatlan a kettőnk munkája. Öröm volt látni a Téka Alapítvány dolgozóinak elhivatottságát is. A boszniai szórvánnyal ellentétben Szamosújváron olyan jelentős számban élnek magyarok, hogy a saját zenekar, saját néptánccsoport, vagy a saját iskola mellett, még saját kollégiumra is szükségük van, ahol Ákos nap mint nap segíti a fiatalok boldogulását.
Bár a távolság mindkét egyesülettel túl nagy ahhoz, hogy rendszeres vendégei legyünk egymásnak, mindannyian hasznos információkkal lettünk gazdagabbak a találkozásokon. Ahogyan szóban, a HUM Magyar Polgárok Egyesülete ezúton is szeretettel hívja meg mindkét ösztöndíjast Szarajevóba!
